Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1933 / 1-2. szám - A mezőgazdasági telepítés kérdéseiről
A MEZŐGAZDASÁGI TELEPÍTÉS KÉRDÉSÉRŐL 7 A kiegészítő telepítések szerepe tehát szembetűnő : a földreform által is szaporított egészségtelen törpebirtokokat kisgazdaságokká alakíthatjuk így át. Az eddig törpebirtokos családjának munkaerejét így már saját családi gazdaságában használhatja ki jobban. És csökken majd a mezőgazdasági munkáskínálat, mert a törpebirtokos és családtagjainak munkakínálata megszűnik, vagy legalább is enyhül. Különleges módja a telepítésnek a csoportos telepítés. Ezt a csekélyebb anyagi eszközzel rendelkező vagy egészen pénznélküli telepeseknél alkalmazhatjuk célszerűen. Csoportos telepítésnél a betelepítendő nagyobb birtokot a telepesek közösen szállják meg s megfelelő irányítás és ellenőrzés mellett közösen gazdálkodnak addig, amíg a telepítő szerv tervei és ellenőrzése mellett a szétosztás meg nem történik s a telepesházak fel nem épülnek. A telepes részéről a pénzbeli hozzájárulást itt a telepesek kézi, vagy esetleg fogatos munkája pótolja, amelyet a törlesztési tervezetben megfelelően felértékelnek. E telepítési mód előnyei a mai nehéz gazdasági viszonyok között nyilvánvalók : a telepesek részéről nincs szükség nagyobb befektetésekre s kevesebb az egyéb költség is. A csoportos telepítés jelentősége különösen akkor nagy, mikor a telepesek ugyanabból a faluból vagy vidékről származnak, vagy pedig mint mezőgazdasági summás munkások már évek óta együtt dolgoztak. Németországban újabban szintén pénzügyi okokból folyamodtak csoportos telepítésekhez. Nálunk a tolnavármegyei Felsőireg községhez tartozó Muth-pusztán történt — már a világháború után — ilyen telepítés s a Dunántúl esetleg felszabaduló nagy majorok lehetnek majd a színhelyei a rendszer továbbfejlesztésének. Különbséget tesznek falu-, tanya- és csatlakozó telepítések között. A falu-telepítés a legdrágább, mert a községi és egyéb közintézmények költségei a telepeseket terhelik. A mezőgazdaság kedvezőtlen jövedelmezősége mellett az iskola, a templom, a községháza stb. költségeinek amortizációját nehezen tudná a telepes előteremteni még akkor is, ha tudjuk, hogy a telepes gazdálkodását könnyebbé teszi más régebbi birtokosokénál az, hogy olcsón jut földjéhez s élő és holt felszereléséhez. A telepítési programmnak tehát arra kell törekednie, hogy az említett költségeket kapcsolja ki és hárítsa azokat az államra vagy más közületekre. A telepítés igazi célját mégis kétségtelenül a falu-telepítés útján szolgálnók a legtökéletesebben. Különösen az Alföldön, ahol a községesítés útján varázsolhatnók csak a török-uralomokozta pusztaságokat igazi kertekké. Nagyhatárú városok és községek külterületein már eddig is alakultak a viszonyok kényszerítő hatása alatt természetes tanyaközpontok, amelyeknek községekké való átszervezését azonban az anyaközségek