Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 135 kenységben, a kisemberek csoportosításában látta az üdvöt (Beöthy Ákos id. m. 319. lap). Széchenyi arisztokratasága és vagyonára hivatkozása nemcsak Kossuthtal, de Deákkal szemben is kiütközik. Míg a «HiteL>-ben a váltó mellett küzd, később, mikor Deák az általános elszegényedés miatt panaszkodik, ezt nem a kedvezőtlen mérlegnek, de a váltó behozatalának tulajdonítja. Mikor Széchenvit Mosonban követté választják, beszédet mond, melyben kiemeli, hogy ő mint független s az ország egyik legvagyonosabb embere küzdeni fog a népszerűség, valamint a hatalmasok kegyének keresése ellen (Beöthy Ákos id. m. 394. lap). Az 1847/48-i országgyűlésen az adó ügyében Széchenyi odaveti Kossuthnak, hogy «az országban kétféle ember van, egyik, ki csak lármázik az adó mellett, a másik, aki valósággal fizetni fog» (Széchenyi István gróf Naplói 534. lap). Míg a «Stáohum>>-ban egy sommás törvényjavaslattal akarja az ősiségét eltörölni, az 1847/48-i országgyűlésen nagyon sok meggondolnivalót lát az ősiséggel kapcsolatban. Aggályoskodik, hogy ha az ősiség eltörlésével a földbirtokot mobilizáljuk, az idegen kézre kerülhet. Röviden : a 40-es évek Széchenyije kénytelen harcolni a 30-as évek Széchenyije ellen s ezzel visszakanyarodik az arisztokráciához, mely most már — egyesektől eltekintve — szemben áll a köznemességgel. Amit az arisztokrata Széchenyi kezdett, azt a köznemesség folytatja s juttatja diadalra 48-ban. Ma is egy reformkorszak küszöbén áUunk, mely némüeg hasonlít a 48-at megelőző időkhöz. A reformot rendszerint mások szokták előkészíteni és mások szokták megvalósítani. Ahhoz főleg szellemi képesség, ehhez inkább cselekvő erő szükséges. Széchenyiben a szellem, a bölcselkedés volt túlsúlyban. Látta a hibákat és izgatott az azokat eltörlő reformok mellett. De környezete, főleg az arisztokrácia hölgyei őt szemben is forradalmárnak nevezték. Hiába védekezett azzal, hogy az ódon épületet tisztogatni, tatarozni kell (Beöthy Ákos id. m. 457 lap). A reformátor bizonyos mértékig mindig kénytelen általánosítani és túlozni. Ezt vetette Széchenyinek szemére Dessewffy József gróf a «Taglalat»-ban. A reformátor akkor is politikumot csinál, ha gazdasági kérdéseket tárgyal. A «Hitel» elsősorban nem gazdasági, hanem politikai írásmű, dacára, hogy Széchenyi azt inkább nem politikainak szánta. Tudta ezt Széchenyi is, de éppen az volt a politikum egész fellépésében, hogy a politikában meg nem oldható kérdéseket gazdasági térre vitte át, mert remélte, hogy ebben a köntösben inkább sikerül a reformokat megvalósítani. Széchenvi idejében a földesúr és jobbágy közti viszony rendezése volt különösen kényes kérdés. Az örökváltság volt akkor az a gyúanyag, amitől féltették az egész társadalmi rendet. Széchenyi erre vonatkozó reformeszméi akkorában az ellenzék szemében demagógiának számítottak. Ma a latifundium és a birtoktalanok kérdése hasonlít ehhez. Aki e kérdés megoldását szorgalmazza, azt ma épúgy ellentétet szítónak bélyegzik,