Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

136 KÖNYVISMERTETÉSEK mint ahogy annak idején Széchenyivel tették. 1848 előtt a jobbágykérdés megoldását épúgy halasztgatták, épúgy nem tartották időszerűnek, mint most pl. a kötött nagybirtok kérdését. Széchenyi eszméi megvalósultak. A földhitelben érvényesül a váltó ; a társulást a kaszinók és gazdasági célú egyesületek légiói szolgálják. De ma már a hitelprobléma elvesztette magángazdasági jellegét és kiszélesedett a kereső néptéregek pénzzel való ellátásává. Ma nem a vagyon a hitel alapja, hanem a kereseti lehetőség. Megszervezték a vagyontalanok hitelét. A hitel társadalompolitikai eszközzé s ezzel államkormányzati kér­déssé lett. A társulásban pedig inkább csak számbeli eredményeket látunk. Az eszményi célok, az önzetlenség, az áldozatosság meglehetősen elhalványod­tak. Nem egy társulat és egyesület, legyen az gazdasági, társasági vagy jótékonycélú, egyes vezetők önző céljait szolgálja s a közérdeket csak palástnak használja. A társas összejövetelek pedig a hiúság, az erőn túl költekezés vásárjai lettek. A társaság sokszor avatkozik politikába, köz­igazgatásba zárt ajtók mögött — illetéktelenül és felelőtlenül. A társulás hatványozottabb mértékben fokozza a nagyok és hatal­masok, semmint a kicsinyek és gyengék erőinek összefogását. A kartel néha hatalmasabb, mint az állam. A bürokrácia gyakran a maga akaratát teszi a nemzeti akarat helyébe. A közigazgatás, a sajtó, a tőzsde nem egy­szer felejti, hogy erejét az összeség szolgálatába kellene állítania s ehelyett öncélúságra törekszik. Minden reform, még a legeszményibb is esendő, mert az ember, aki hirdeti vagy megvalósítja, ugyancsak gyarló. Minden reform magában hordja saját reformját s amit valamikor tökéletesnek hittünk, azt utóbb újjá kell alkotnunk. Széchenyi reformjai se kerülhették el ezt a sorsot. De tanaiból ma is megáll az, hogy az erkölcsi alap a legfontosabb, hogy az embert kötelesség­teljesítésre kell nevelni és hogy az embereken múlik a népek sorsa. Ebből logikusan következik az a megállapítás is, hogy a külföldi példát mindig óvatosan kell használni, mert a például vett intézmény is csak annyit ér, amennyi tartalmat neki az emberek lelkisége ad. A háború előtti években Gaál Jenő egyike volt azoknak a kevesek­nek, akik a szocializmussal nem a lenézés, hanem a tudományos felkészült­ség álláspontjáról foglalkoztak. A szocializmussal szemben Gaál Jenő rámu­tatott a társadalompolitika ellensúlyozó erejére és sürgette a tervszerű erélyes védekezést. Szerzőnk úttörő volt — alig néhányad magával — azon a téren is, hogy a galileistákkal szembeszállt — ami akkor háládatlan feladat volt —, s rámutatott a korlátlan szabadoktatás veszélyeire. Ellen­ben sürgette a társadalomtudomány rendszeres iskolai oktatását s Széchenyi eszméit jelölte meg olyan pozitív alapnak, amely köré a társadalmi ismere­tek leghelyesebben csoportosíthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom