Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Kiss István: A magyar tanyai közigazgatás. A tanyapolitika vázlata. A Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadása. 7. szám. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

128 KÖNYVISMERTETÉSEK nyesüljön a nevelés szelleme. Amiket erről ír, azt minden közigazgatási tisztviselőnek tudnia és követnie kellene. Magyary Zoltán a közigazgatási tisztviselők gyakorlati szakképzésnek emelését sürgeti. A köztisztviselők törvényhozói szerepéről és az összeférhetetlenségnek kérdéseiről Egyed István értekezik. Mártonffy Károly, aki e szép munka gondos szerkesztésével nagy szolgálatot tett közigazgatási irodalmunknak, egy fontos, régóta megoldatlan kérdésnek, a köztisztviselők szolgálati pragmatikájának adja itt nagy körültekintéssel és hozzáértéssel írt és a jövőben útmutatást is nyújtó ismertetését. Végül Kálnay Miklós a jubiláló Magyar Közigazgatás múltját ismerteti s ebben a markáns egyéniségű Boncza Miklós ma is szem előtt tartott kitűnő célkitűzéseit és a jeles szaklap háború utáni munkáját, mely körül Némethy Károlynak, közéletünk e köztiszteletben álló kitűnőségének van legnagyobb érdeme. s. g. j Kiss István:/! magyar tanyai közigazgatás. A tanyapolitika vázlata. A Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadása. 7. szám. Budapest, 1932. 142 oldal. 3 térkép. Másfélmillió külterületen lakó, szétszórt magyar sorsát, jobb jövőjét érintő kérdések egész komplexumát foglalja magába a tanyaprobléma. Kiss István könyvében tudományos rendszerességgel tárgyalja ezt a fontos, rendkívül sokoldalú magyar problémát, amelyet eddig a szakirodalom is meglehetősen elhanyagolt. A könyv a tanyakérdést tárgyaló szakmunkák közül messzire kiemelkedő alapvető munka. Kifejti, hogy a tanyakérdés is végeredményében az állami és társadalmi feladatok egész sorát jelenti, s a háború vetette felszínre. Jóllehet, a kérdés azóta állandóan felszínen van, mégis igen lassan halad a megoldás felé. Jelentékeny részt szentel könyvében a szerző a tanyai közigazgatás mult és jelen állapotának leírására. Feltárja azt a kedvezőtlen és sivár helyzetet, amelyben a tanyai lakosság jelenleg is van a belterületi lakossággal szemben. De megismerjük egyben az anyaközségek és városok vezetőségének súlyos, joggal kritika tárgyává tehető önzését is s azt a bámulatos nemtörődömséget, amellyel a tanyai világ közigazgatási és kulturális életével szemben viseltetnek. A belterületi közigazgatási szervek, amelyeknek feladata volna a tanyavilág közigazgatási kulturális és egyéb szükségleteiről gondoskodni, még ma is teljesen elhárítják maguktól azt a fontos missziót, amelyet a tanyai település adottsága reájuk ró, nem ismerik fel a kérdéshez fűződő elsőrendű nemzetpolitikai érdekeket. A szerző megvilágítja a megoldásra vonatkozólag a jelenleg egymással szemben álló két irányzatot : az iskola-központi elgondolást és a községesítés eszméjét. Az első a közigazgatás javítása érdekében a tanyai iskolák mellett közigazgatási központokat kíván létesíteni, a másik közigazgatási egységeket akar létrehozni, a községesítésre alkalmas területeket kívánja