Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 119 A Dunántúl szaporodási szempontból két, egymástól élesen eltérő területre oszlik. A délkeleti rész a közismert egykevidék (Baranya 6-4, Somogy 6-8, Tolna 6-9%) ; a többi résznek szaporodása teljesen kielégítő, sőt az országos vármegyei átlagnál is kedvezőbb (Győr—Mosón 15, Komárom—Esztergom 13, Sopron 12-9, Fejér 127%). Ha a két terület adatait összesítjük s a délkeleti három megyéhez hozzáadjuk még Zalának Somogy gyal határos, részben már egykés keszthelyi, nagykanizsai járásait s Nagykanizsa városát, kitűnik, hogy ezen egykés területen 6-2, a Dunántűi többi részén n*7% a természetes szaporodás. Érdekes volna kutatni, mi az oka a Dunántűi e két része annyira elütő szaporodásának, annál is inkább, mert a két rész egyébként nem üt el egymástól, sőt egyes körülmények alapján inkább az északnyugati részen várhatnók a kedvezőtlenebb szaporodást. Tudvalevő, hogy a népszaporodás Középeurópában általában annál gyengébb, minél inkább nyugat felé megyünk. A magasabb műveltség is a szaporodás csökkenésével szokott együtt járni : s íme mégis az északnyugati Dunántúl, amely az ország legműveltebb része (az írniolvasni tudók száma a délkeleti Dunántúlnál 2—3%-kal magasabb), kedvezőbb szaporodást mutat fel nemcsak Déldunántúlnál, hanem az Alföld és Észak nagy részénél is. A felekezeti statisztikához is hiába fordulunk, hiszen az egykével leginkább vádolt protestánsok a két dunántúli részen nagyjában ugyanolyan arányban laknak. A lakosság foglalkozása csak a bánya népességgel is bíró Komárom—Esztergom magasabb szaporodását indokolja. Az egyke gócpontja a siklósi járás, amelynek természetes szaporodása mindössze 0-9%. Az arány azután nyugat felé fokozatosan javul (szentlőrinci j. 2-9, szigetvári 4-9, barcsi 6-5, nagyatádi 5-8, csurgói 77%). A fertőzés átterjedt már a Dunán is. Megállapítható, hogy az egyke legsúlyosabb a reformátusoknál, akiknek száma Baranya (3-8), Somogy (37%) s Tolna—Fejér megyékben, valamint három dunabalparti járásban is fogyott ; az evangélikusoknál a baj enyhébb. Legimmunisabbaknak látszanak e területen a kath. németek. Érdekes adatokat találunk arra nézve, hogy a legegykésebb siklósi járásban gazdasági szempontból mennyire meg nem okolt a reformátusok egykéje. A termékeny ormánsági róna éppen nem tűlnépes, hisz egy km'2-re csak 55-8 (a szomszédos szentlőrinciben 48-5) lakos jut. A meglevő munkáskéz nem elég: a siklósi járás számos községébe történt idegenből betelepedés. Az ellenkező végletet Szabolcsban találjuk. Néhány járás (nyírbaktai 26, ligetaljai 25-8, nyírbogdányi 24-4, dadái felső 23*8%) természetes szaporodási aránya már orosz méreteket mutat. Szabolcs 43, Szatmárban 15 községben 25%-on felüli arányokat találunk ; a maximum azonban a szatmármegyei Mándva 39-2 és a pestmegyei, tótlakosságú Pilisszentlászlón van (37-6%).