Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint [könyvismertetés]

120 KÖNYVISMERTETÉSEK A tényleges szaporodás kialakulásában helyenkint a vándorlási mozgalom is nagy szerepet játszik. Ez a lefolyt évtizedben elég erős volt. Különösen a gazdasági cselédek körében. A visszatekintő táblában számtalan községnél látjuk azt a megjegyzést, hogy a lakosság a gazdasági cselédek elbocsátása folytán csökkent — ez az elbocsátás pedig a földbirtokreform s a gazdálkodás rentabilitásának csökkenése folytán részben bizonyára a külterjes gazdálkodásra való visszatérésnek volt a következménye. A megélhetési alapjuktól megfosztott tömegek bizonyára szívesen vették volna útjukat az Egyesült Államok felé, de a bevándorlási tilalom ezt lehetetlenné tette. Tíz év alatt a kivándorlási különbözet csak 73.902 lélek. Ezek közül kb. 21.000 ment Kanadába, a többinek nagyobb része valószínűleg Franciaországba. A nagy többségnek, amely vándorbotot vett kezébe, mégis csak itt, a sűrű lakosságú kis országban kellett új munkahelyet találni. A belső vándorlás irányát, célpontjait a községenkint közölt vándorlási különbözet alapján nagyjában megállapíthatjuk. A legnagyobb tömegek most is a városokba, elsősorban a fővárosba és környékére tódultak. Az egész országban 87% volt a tényleges szaporodás ; ezzel szemben a városokban 9-3, a községekben 8-5%. A különbség így nem szembeötlő, de már a vándorlási mérleg nagy eltérést mutat : a városoknál +5-5, a községekben —4-i%-ot, ami lélekszámban 218.998-at tesz ki. A városok közül Budapest tényleges szaporodása 8-2, a 21 szomszédos községé 44-2, a második övbe tartozó 49 községé 22-3% ; ezek együttvéve az egész ország tényleges gyarapodásának 35*8%-át szívták magukhoz. Nagy-Budapest vándorlási mérlege 186.626, a második övezet 23.928 főnyi többletet mutat, ?mi együtt majdnem háromszorosa a külföldre kivándorlóknak és majdnem eléri a községek egész vándorlási veszteségét (210.554—218.998). A belső vándorlásnak tehát a főváros volt a Mekkája, ami nem mondható kedvező jelenségnek. A vidéki városok vonzóereje nagyon megcsappant ; a pestkörnyékiek leszámítása után egész vándorlási nyereségük csak 13.508 lélek ! A kis ország nem tud a vidéken nagyobb központokat kialakítani. Míg a főváros mellett Pestszenterzsébet 67-4, Budafok 44 s a többi város is 18-6—26'4%-os szaporodást ért el, a vidéki városok közül csak néhány tudott jelentősebben fejlődni. Pécsnek és Bajának nagy fejlődése is nagyrészt csak látszólagos. A vidéki megyei városok közül kedvezően fejlődtek Komárom (26-8), Magyaróvár (20-9), Szolnok (19-1), Nyíregyháza (18-4), Salgótarján (n-6), Kiskunhalas (10-5), Kaposvár (10-5), Békéscsaba (10-5%). Az eddig rohamosan fejlődő Szombathely gyarapodása megállott. Vidéki megyei városaink nagyobb része stagnál ; 38 közül csak 12 éri el a községek tényleges szaporodási átlagát (8-5%) s nyolcnak lakossága meg is fogyott ; ezek agrár lakosságúak vagy Trianon áldozatai. Ha meg akarjuk figyelni, hogy a lefolyt évtizedben a vándorló népesség hol talált végül otthonra, le kell szállanunk a községekig. Ezek