Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BAXKKERDESHEZ 35 mentek el ebben a tekintetben a legvégső határig, sőt azon túl is. Hiába szállították le a megterhelés veszélyvonalát és hiába kérték a magas kamatokat : ez nem fékezte meg az adósságcsinálás rohamát, ellenben arra vezetett, hogy az adósságcsinálásnak a könnyelműség és a hozzánemértés lett a legelső feltétele. Minden értelmes gazda tudta, hogy 10%-nál is drágább tőkével nem lehet invesztálni. S minden józan kereskedő tisztában volt vele, hogy a pengő megjelenésének pillanatában örökre megszűnt a könnyű keresetnek az a lehetősége, amely az inflációnak volt a lényege és amelyben nem számított a kamat nagysága. A pénzintézeteknek is tudniok kellett volna ezt, nekik jobban, mint gazdának, iparosnak és kereskedőnek. Pénzintézeteink csak akkor állottak volna hivatásuk magaslatán, ha ebben a kritikus pillanatban egyfelől elég önuralom van bennük ahhoz, hogy szerényebb kamatszinten mozogva, kevesebbet igyekezzenek keresni, másfelöl az így szerzett erkölcsi erőt arra használják fel, hogy adósaikat a kornak megfelelően iskolázzák és válogassák. Az a hitelező, aki 10%-nál többet kér pénzéért és aki közben azon töri a fejét, hogy mint biztosítson 50%-os és ennél is sokkalta nagyobb hasznot a maga számára, elvesztette erkölcsi erejét arra, hogy ellenőrizhesse : mire költi pénzét az adós. Ez az alapja annak, hogy most ott vannak bankjaink a megbukott fedezeti rendszer romjai között. • • • Nem hivatkozhatnak arra, mintha hatáskörük nem terjedt volna túl a rideg kamatszámítás lehetőségein. A bankok mindkét oldalon igen kiterjedt szervezetet jelentenek ; azoknak a köre, akik tőkéiket reájuk bízzák, éppen olyan nagy, mint azoké, akik e tőkék kölcsönvételével azok gyümölcsöztetésére vállalkoznak. A takarékbetétek 1930 végén 959.000 könyvecske között oszlottak meg, Budapestre ebből 521.000 darab esett. Ha ez nem is jelent ugyanannyi betevőt, de a betevők tábora mindenesetre igen nagyszámú. — A folyószámlás tételek és felek számára nézve, sajnos, nincsenek adatok és itt már tekintettel kell lenni arra is, hogy a folyószámla «betevő» legtöbb esetben egyszerűen adós, aki a neki megszavazott és általa megfelelően biztosított hitelkeretet nem merítette ki teljesen, hanem számláján e kereten belül rendszeres pénzforgalmat tart fenn. De ez a szám is nagy ; a pénzintézetek munkája a tőkegyüjtő oldalon milliónyi keresőnek megszervezését jelenti. — Az adósok száma semmivel sem kisebb. Pénzintézeteink 1930 végén kétmilliónál több váltót kezeltek. A tételszám itt sem jelenti a váltóadósok számát, de a jelek szerint ezek tömege is nagy ; Budapesten a váltók átlagos összege 1630 pengő volt, a vidéken 880 pengő. Ezek az átlagok alacsonyabbak az adósságok átlagánál. De ha arra gon3*