Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

36 MÓRICZ MIKLÓS dolunk, hogy a jelzálogos követelések 43.600 tételből állottak s átlaguk 13.900 pengő volt, a váltóadósságok átlagos összegét nem vehetjük túlnagyra. A földbirtok teherstatisztikája szerint a bekebelezett pénzintézeti tehertételek száma jóval meghaladja a félmilliót; ezek pedig egyúttal mind váltóval is fedezve vannak. Ebből a túlnyomó nagy rész az 50 holdnál kisebb birtokok terheire esik, már pedig minél kisebb a birtok, annál kisebb a többszörös bankmegterhelés valószerűsége, tehát annál közelebb jutunk az adósok számához. Ismét az adatok hiányosságát kell tehát panaszolnunk. Sürgetnünk kell a pénzintézeti statisztikának és a földteherstatisztikának olyan feldolgozását és olyan közlését, hogy az adatok a társadalmi szempontokból fontos helyzetképet minél világosabban mutassák meg. Mert az az adat, hogy Magyarországon a pénzintézetek együtt 2-2 millió kat. holdnyi birtokra kebeleztek be jelzálogos kölcsönöket 362-5 millió pengőnyi értékben, s hogy ebből a bankok és a takarékpénztárak 588.000 kat. holdtól 1307 millió pengőt követeltek, társadalompolitikai szempontból nem sokat ér, ha nem tudjuk, hogy ezzel az összeggel összesen hány adós tartozott, s hogy ez a birtokterület összesen hány adós gazdának volt a tulajdona. A pénzintézeteknek tehát mindkét irányban igen nagy tömegekkel volt érintkezésük és gazdasági működésük kapcsán mindkét irányban igen hasznos és bölcs társadalomnevelő feladatot hajthattak volna végre. Mert amennyire nem okos megalapozása az új korszak hiteipolitikájának az, hogy az intézetek nem kérdik, miből fog majd az adós fizetni, éppen olyan végzetes hiba volt az, hogy a betétekért egészen vakon és az igazi érdekekkel szemben egészen közömbösen kamatversenyfutást rendeztek a pénzintézetek. A biztonság kérdését feledve, egyszerűen a magas betéti kamattal akartak betéteket gyűjteni. Ebből mindenesetre meg volt az a hasznuk, hogy a betevők oldaláról fedezték magukat, mert a betevőnek sincs joga megkérdezni, hogy a bank miből fizet neki kamatot, ha ez a kamat túlmagas, sőt még azt sincs okvetlenül joga követelni, hogy a túlnagy gyümölcsöztetésre átadott tőkéjét egyáltalában visszakaphassa. De éppen a bankszellem ridegségén, közömbösségén, előrelátásának hiányán múlt, hogy a helyzet mindkét oldalról szakadatlanul csak mérgesedett és végül a mai állapotra vezetett. $ $ 4 A bank önmagában álló szervezet, áltársadalom, amelynek megvan a maga külön élete. A gazdasági szervezés gondolatát, amely ennek az intézménynek lényege és amelyet a társadalom kereső és vállalkozó rétegében fejt ki, meglehetősen szűk határokra korlátozódó belső szervezet valósítja meg. E szervezet közepén az igazgatóság és