Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

3° MÓRICZ MIKLÓS sűrűbb a bankhálózat azokban a községekben, amelyeknek lélekszáma nem éri el a 10.000 főt; ezekben 6000 lélekre esik egy önálló intézet; utánuk a megyei városok következnek, amelyekben az átlag 8600 fő. Legnagyobb egy-egy intézet köre a vidéki tj. városokban, ahol 13.200 főre esik közülük egy. A viszonyszámoknak ennél pontosabb alapja lenne az, ha a keresőkhöz viszonyíthatnék az intézetek számát, de erre az új népszámlálás alapján még nincs lehetőség, a régi népszámlálás adatai pedig e tekintetben még jobban elavultak, mint az abszolút lélekszám tekintetében. Pedig tekintettel arra, hogy a keresők száma sokkalta nagyobb a városokban, mint a falvakon, ezzel még jobban megnyúlnék a kisebb községeknek a tj. városoktól való távolsága. Ezek a számok nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy hozzájuk értékítéleteket kapcsoljunk. Az, hogy hány községben van pénzintézet s hogy hány lélekre esik közülük egy, sem sokat, sem keveset nem jelent. A bankszervezet kitérjeszkedése nemcsak abban a formában képzelhető el, amelyben a békeidőkben történt, vagyis nem úgy, hogy egyre-másra alakuljanak kis intézetek. Nem éppen a költségszempont miatt, hanem azért, mert ez a hitelszervezetben izolált tagok létrejöttét jelenti. De más szempontra is tekintettel kell lennünk. A hitelszervezet kialakulásának és továbbfejlődésének ugyanis olyannak kell lennie, hogy annak minden egyes tagja alkalmas legyen mindkétirányú pénzkeringés megindítására, azaz tőkegyűjtésre és a tőkék kihelyezésére egyformán. A hitelszervezetnek nem az a főfeladata, hogy tőkét vigyen azokra a helyekre, ahol tőkéket keresnek ; ez csak az indítás időpontjában szükséges, mert ha ez a folyamat tartóssá válik, beteges állapotra vezet és annak a jele. Az igazi cél az, hogy a hitelintézmény szervezze meg azokat a helyi erőket, amelyeknek közös elnevezése a tőke. Ebben pedig a kis önálló intézetek igen jó szolgálatokat tettek azáltal, hogy igazgatóságuk és felügyelőbizottságuk, részvényeseik a helyi érdekeltség köreiből kerültek ki, ügyük tehát teljes mértékben közügy és a bizalomnak, amellyel a közönség feléjük fordult, megvan a maga helyi alapja. Ez pedig fontos olyan korszakokban, amelyekben a bizalomnak, a vállalkozni mérésnek fokozatos felélénkítése a feladat. A bankigazgató helyi ismeretei, a bank ügyvitele felett rendelkező szerv, az igazgatóság helyi érdekeltsége, mindez olyan körülmény, hogy ebből magának a bankszervezetnek és így a gazdasági életnek is csak haszna lehet. Az egyes helységek kategóriáiban az intézetek átlagos nagysága és annak az összegnek mértéke, amely a lakosság lélekszámához viszonyítva az intézetek nagyságát, üzletkörének kiterjedt voltát jellemzi, sokkalta nagyobb szélsőségeket mutat, mint amilyet az