Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A .MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ 31 intézetek gyakoriságában láttunk. Az alaptöke országos átlaga fejszám szerint 40.23 pengő, Budapesten azonban 258.79, a megyei városokban 9.41 pengő. A passzívumok átlagánál nem ilyen a sorrend. E tekintetben az országos átlag 503.22 pengő, a maximum Budapesten van és 3214.44 pengő, a minimum 165.33 Pengö, amit a 10.000 léleknél nagyobb községekben találunk ; a megyei városokban pedig 436.74 P az átlag. Országos átlagban az alaptőke a passzívumok összegének 8%-a, Budapesten is majdnem pontosan ugyanennyi az arány, a megyei városokban ellenben csak 2-1%. Ezek az intézetek tehát saját alaptőkeerejüknek majdnem az ötvenszeresét kapják gyümölcsöztetés céljaira, holott az országos átlag csak tizenkét és félszeres. Hogy ennek a feltűnő jelenségnek az okait kinyomozzuk, sorba kellene venni az intézetek háborúelőtti történetének egyes fázisait, amikor a jóhír, a régi és egyenletes tempójú tevékenység igen helyesen nagyobb akciórádiust jelentett az intézet számára, mint az alaptőke abszolút nagysága ; továbbá kutatnunk kellene azt, hogy az egyes intézetek mint heverték ki a koronaromlás és a pengőre való átmenet idejét, végül a mostani affiliációs mozgalmakat, amelyeknek az az eredménye, hogy az affiliált intézet nem a maga tőkeerejének növelése útján igyekszik a szükséges fejlődés lehetőségét biztosítani, hanem anyaintézetének igénybevételével. Gondosan meg kellene vizsgálni, hogy az egyes kategóriákban a pénzintézeti szervezet mit ad a gazdasági életnek, mivel szolgálja a társadalom megszervezésének feladatát s hogy ezért cserében müyen szolgáltatásokat követel. Sajnos, ebben a tekintetben már csak az országos adatokat állapíthatjuk meg tisztán s csak Budapest szerepét látjuk külön, de az egyes kategóriákba nem hatolhatunk be, mert ezt csak a mérlegek alapján lehetne megtenni, ezek pedig — nincsenek. 1930 végén az országban a bankok és takarékpénztárak 4370 millió pengőnyi bruttó vagyonnal dolgoztak. Ebből a budapesti intézetek 3231 miihót kezeltek, a vidék 1139 miihót. Az ország tőketermelőereje ebből összesen mintegy 3500 millió pengőt teremtett elő, míg külföldi kapcsolataik útján mintegy 850 millió pengővel növelték az intézetek a hazai tőkeerőket. Ennek a pénzintézeti tőkének használatáért az ország 1930-ban 364 millió pengőt fizetett a pénzintézeteknek. Ez nyersen 8-2%-ot jelent, de ennek a számnak éppen olyan kevés hasznát vehetjük, mint általában az átlagszámoknak. Mindenesetre tudjuk, hogy a banktőke ennyibe került az országnak. * * * Sajnos, azt, hogy e tőke milyen hasznot biztosított az ország számára, nem lehet megállapítani. Pedig enélkül a kutatás nagyon