Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény
A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN 19 érzületét (ha megvolt) — egy reális politikai célnak, az Ausztriával való kapcsolatnak. A politikai áttéréseknél tehát egyik jogos elem az objektív, idői érdek, de ma is meg szokás követelni, hogy egy politikus necsak érdekből hagyjon el egy pártot, hanem legyen annak «bizonyos érzületi alapja is». Igen jellemző az tehát, hogy a politikai áttérés már nem követeli meg a teljes érzületi alapra való helyezkedést, de megköveteli az érzülettelenségnek tagadását. A politikai áttérés ilymódon nem oly kényes eset, mint a vallásos áttérés, mert nem lévén tisztán érzületi kérdés, hanem objektív, egyénfölötti érdekek is belejátszanak, lehet indokolni — szokás is — az áttérést éppen ily objektív, persze országos érdeknek való egyéni alárendelődés által. A vallásos áttérés nem szorul indokolásra, mert ez tisztán ((érzületi, azaz személyes ügy», a politikai áttérésnél deklarációk, kimagyarázkodások következnek, hol a politikai technika receptje szerint az illető rendesen ((áldozatot hoz a köznek», azaz miközben áttért, a közért tette, személyének érzületi magját rendelte alá a személyen túlinak. Ez lényegében elismerése annak, hogy a politikai pártcserét is valamikép érzületileg «nehéz esetnek» tartjuk, miután megköveteljük, hogy ha nem is kizárólagosan, de átlagosan döntő legyen egy politikus életében az érzületének állandósága. B) A politikai érzület kialakulásának akadályai a modern társadalomban. 9. Az érzületek bensőségessége s a modern akarás. A politikai érdekek csapongásával szemben a politikai érzületeket természetüknél fogva állandóaknak találjuk, miután minden érzület legbensőbb énünkhöz tartozik. Minden érzületi kérdés «személyes ügyünk.» Aki érzületünket érinti, legmélyebben talál bennünket, aki érzületünkkel szemben közönyös, közönyös egész személyiségünkkel szemben. Sajátos vonás, melyre fel kell figyelnünk. Úgy látszik, mintha akaratom kevésbé volna az enyém, mint az érzületem s a dolog valóban úgy is áll. A «modern akarás» számos jelensége elárulja, hogy akarásunk nem mindig «személyes» ügyünk, csak valaminő rögtönzés, hatás, mely rajtunk átvonul. Akaratunk nem ((teljesen)) a miénk. A nem teljesen személyes akarat problémája a mai társadalom lélektani elemzése közepett igen nagy távolságba vezeti vizsgálódásunkat, mert e mögül bontakozik ki a perszonalitás dekomponálódása modern társadalmi behatások alatt. A szüntelen társas behatás pergőtüze folytán ide-oda tolulnak a bennünk alig megtapadó és meglendülő motívumok. Az életritmus gyors, vágyaink ma ilyenek, hol2*
