Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Bessenyei György: Anyai oktatás. Irodalmi ritkaságok 15. sz. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. ATHENAEUM 1932. 1—4 füzet. Dékány István: Az emberi jellem alapformái. Szerző a karakterológiát az ethikával hozza kapcsolatba és Spranger (Lebensformen) osztályozásából kiindulva (elméleti, gazdasági, hatalmi, szociális, esztétikai és vallásos típusok), a jellem alapformáit a technikai, a szociális és az axiológiai én típuskategóriáiban állapítja meg. Spanger egyénpszichológiai felfogásával szemben a szociológia álláspontját képviseli. A típusok megkülönböztetésének alapja nála az egyén attitűdje ahhoz, ami a nem én, s a hovátartozást az egyén azon sajátos vüága határozza meg, amelyhez lelki kapcsolatainál fogva a legszorosabban tartozik, s amely a tárgyak, a személy (altér), vagy a személyfeletti értékek világa lehet. Megkülönböztetést tesz ezenfelül a módszer- és értéktípusok közt. Előbbinek a technikai én típusa felel meg, utóbbinak nyilván az axiológiai én típusa. Az alaptípusok elméleti tisztaságukban természetesen az életben alig fordulhatnak elő. A szerző ezt akkép érzékelteti, hogy illusztrálásukra nagy mesterek műveinek eszményített alakjait idézi, mint pl. : Rodin «penseur»-je (tisztán introvertált típus, elméleti, művész, esztéta, vagy vallásos ember) ; Miilet erdei munkásai (a technika helotái) vagy a boronáján pihenő földmíves alakja (a gépember a munka utáni üresség kifejezésével). A tiszta (ideál) típus keresésével az átlagtól mindjobban távolodva az extrém típus fogalmához jutunk, mellyel szemben világosabban határolódik el a komplex típus fogalma. Az extrém típus (a típus szélső értéke), mint puszta elgondolás eredménye a valóságban aligha fordulhat elő, mert bár az egyén jelleme mindig az alaptípusok egyike felé hajlik, a három pólus között valamely ponton marad egyensúlyban s az extrémtől rendesen igen távol, mint komplex típus jelentkezik. Az alaptípustól ismét el kell határolnunk a tipizálható fővariánsokat, melyeknek szintén lehetnek variánsai. Alaptípusok: 1. technikai én, 2. szociológiai én, 3. axiológiai én.