Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN II a «csendes elkeseredés» fogalmában van meg. Az akaratán kívül forradalmárból «egyszerre» tör ki egy nem sejtett ressentiment. Ezért veszedelmes a lelki sodortatás. A sodródott lélekben itt is, ott is «felszakad» valami, ami öt cselekedetre bírja, holott nem is tudott róla, úgymond, «nem is akarta eredetileg)). Ama potenciális motívumokat tehát vizsgálni, ellenőrizni kell, azaz rendezni. Nem szabad az érzületeket máris cselekvésnek vélnünk. Bárminő a lelki fütöttség, annak hatása kimaradhat. Mondd meg, milyen az érzületed s megmondom, hogyan fogsz akarni és cselekedni — közel áll ez az igazsághoz, de még nem éri el az igazságot. Igaz, hogy az akarás, a tett megérthető, ha tudjuk, minő érzületből fakadt. De az érzület éppen nem csupa dolgozó (aktuális) motívumból áll. Az érzület, mondottuk, bizonyos lelki fütöttséget, feszültséget jelent, azt mégis vissza lehet szorítani, az érzület dacára is lehet máskép, saját érzületünkkel ellentétesen cselekedni. Az érzület csak valószínűsíti a cselekvést, de nem határozza meg. A gonosz érzület bűntettre késztet, de van annak is lehetősége — igen sokszor társas beavatkozás segít, egy jóságos szó, egy emberileg nemes gesztus —, hogy a James által kiemelt utolsó pillanat (fiat !) meghiúsítsa az érzület ösztönző munkáját. Az érzület csak potenciális valami, s hosszú az út, míg a lehetőségből valóság származik.1 Számos példa mutatja, hogy a forradalmi érzületű tömeg, miközben valaminő gyűlölt intézmény — ma szokás mondani: «rendszeD) — megsemmisítésére hevesen indul, szándékáról hirtelen letesz. Még meg nem gyökerezett érzülete tettéválását számos ellenhatás elháríthatja. De, sajnos, ezzel ellentétben arra is van intő példa, hogy egyesek, kik konzervatív érzületűek, valaminő aktuális méltatlanság hatására új érzületbe ((beledolgozzák magukat», türelmes hívei lesznek — érdekük ellenére — egy «likvidáló» mentalitásnak. Tényleges bajok gyakori látása nem egyszer hangolt már át konzervatív elméket is : az «egyszer már szabaduljunk a rossztól)) jelszóval átadják magukat új érzületnek, melyre azelőtt nem is gondoltak. Gyakran a kockázat szelleme kerekedik felül, mely olyannyira jellemző előjele forradalmaknak, s ez szereli le előző érzületeit. Az ((érzületi ellenállóképesség)) problémája oly kérdés, melyre még fel kell figyelnie a tömeg1 Az Aristoteles-féle habitusfogalom összehasonlítására közöljük H. Meyet (Platón u. die Aristot. Ethik. 1919. 231. 1.) egybefoglalását : «Ist einmal ein Habitus gebildet, dann folgen die Handlungen notwendig aus einem Habitus. Die aus einem festen Habitus entspringenden Handlungen sind eindeutig gerichtet und stehen nicht mehr in unserer Hand. In unserer Hand stehen die einzelnen Handlungen, die geháuft zur Bildung eines Habitus führen. Sie können wir tun und auch unterlassen» ... Az érzületet még késztetőnek sem mondjuk, ha azt mint potenciális tényt kiváltó okhoz fűzzük.