Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Apercus Européens. Paris. 1931 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 217 102.1.). Ebből persze legfeljebb az következik, hogy Jugoszlávia még éretlen a parlamentarizmusra. Beszámol a korona és dinár 4 : 1 arányának megállapításáról (103.1.), de elfelejti megmondani, hogy a két pénznem vásárlóereje egyforma volt. Áttérve a politikára, mint valami szörnyűséget emlegeti egyes délszláv politikai pártok felekezeti és tartományi jellegét (107.1.). A franciák aligha fognak abban végveszedelmet látni, hogy Jugoszláviában húsz párt volt ! (107. 1.) A vidovdáni alkotmányról azt mondja, hogy ez az 1903-iki igen liberális és demokrata szerb alkotmány új formája (108.1.). Miután nem hallunk egy szót sem a horvát nemzeti küzdelemről, a parlamenti gyilkosságokról, az olvasó hiába töri a fejét, miért döntötte olyan veszélybe a liberális és demokrata alkotmány Jugoszláviát, hogy diktatúrát kellett csinálni. A diktatúra kormányzását és reformjait égig magasztalja. Érthetetlen, hogy egy egyetemi tanár ilyen primitív módon akarja félrevezetni a francia közönséget, még pedig a külpolitikailag iskolázott közönséget. Slavik csehszlovák belügyminiszter tárgyalta Csehszlovákiát. A cseh és a szerb propaganda különbséget élénken illusztrálja a két előadás összehasonlítása. A csehek egy tótot küldtek Párisba érdekeik védelmére, a szerbek még azt is el akarják a világ elől sikkasztani, hogy vannak horvátok. Slavik rövid és a francia psziché ismeretére valló ügyes előadást tartott, Novakovic terjengősét és egészen a balkáni észjárásra szabottat. Slavik a cseh-tót egység kérdésével, — természetesen a cseh tételeket hangoztatva, — tüzetesen foglalkozik, míg Novakovic a délszláv egységet befejezett és senkitől kétségbe nem vont tényként kezeli. Slavik szerint egyedül a prágai tartománygyűlés tiltakozott az 1871-iki német-francia béke ellen (125. 1.). Ez ugyan nem igaz, de a franciákra bizonnyal kellemesen hat. A Monarchia kisebbségi politikáját tárgyalva a Habsburgokról és Ausztriáról bizonyos mérséklettel nyilatkozik, Magyarországot annál kíméletlenebbül támadja (129., 130. L). Slavik jobban ismeri a francia parlamentet, mint Novakovic, ezért a koalíciós kormányzati rendszert dicsőíti (138. 1.) és hangsúlyozza a németek részvételét a prágai kormányban (139.1.). Külön beszél arról, hogy a kisebbségek jogait mennyire respektálják (140. 1.), míg Novakovic előadásából arról sem értesülünk, hogy Jugoszláviában kisebbségek is vannak. A cseh és a szerb előadás egyben mindenesetre találkozik : A revizió gondolatának visszautasításában. Ez senkit sem lep meg Magyarországon. Ellenben örömmel kell megállapítanunk, hogy Európa legkiválóbb diplomata-iskolája immár nem habozik a franciák kis szövetségeseivel együtt tartott előadássorozatában leszegezni azt a tényt, hogy a revizió kérdésében a francia és a kis-antant álláspont nem fedi egymást. Bajza József. Társadalomtudomány