Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET
KÖNYVISMERTETÉSEK 213 visszatérő fizetések (pl. bérek) kiegyenlítését teszik lehetővé (monnaiereguralisation), végül: a megtakarított összegek (monnaie-épargne). A passzív pénz keletkezésének mindig gazdasági oka van : rendszerint valamely tranzakció a javak termelése, forgalma terén. Ennek befejeztével a termelési, forgalmi, stb. célra igénybevett pénz automatikusan visszafolyik a jegybankhoz. Az aktív pénz ellenben csupán azért kerül kibocsátásra, hogy vele fizethessenek. Nincs semmi előzménye a javak termelésében vagy forgalmában. Kibocsátása után a forgalomban marad és elvegyül az egészséges pénz (monnaie-passive) közé, megosztja vele a forgalomba kerülő javakat és lerontja vásárlóerejét (monnaie-inflation). A forgalomban, természetesen a kétféle pénz egymástól meg nem különböztethető, mert látszólag nincsen köztük semmi különbség. Amint az árszínvonal alkalmazkodott a kibocsátott pénzmennyiséghez, az inflációs pénz megszűnik «monnaie active» lenni és mint «monnaie-adaptée» az újonnan kialakult árszínvonal mellett nélkülözhetetlen a forgalom lebonyolításához. A forgalomnak a passzív-pénz különböző fajtáira van szüksége. Erre azonban kielégítő mértékben. Ha a pénzrendszer alapja az arany, ennek az elégtelensége a forgalomban zavarokat okozhat. Igaz, hogy a készpénzfizetést a pénznélküli fizetés különböző módjai (beszámítás, zsíró, klíring) egészítik ki, de ezeknek a hitel az alapja, ez pedig bizonytalan alap. Ha a bizalom és vele a hitel meginog, nincs elegendő fizetőeszköz a forgalom lebonyolítására. A mai pénz- és hitelrendszer mellett — az arany mennyisége és a bizalom nagysága szerint — hol sok, hol kevés pénz van forgalomban s ennek megfelelően hol prosperitás, hol depresszió van a gazdasági életben. A passzív-pénz kibocsátásának nem lehet más mértéke — a szerző szerint —, mint a megtermelt és forgalomba kerülő javak mennyisége. Lehetetlen, hogy a pénz mennyiségét s vele a jövedelmek nagyságát, vagyis az élet színvonalát egy olyan fém határozza meg, amelynek mennyisége nem a gazdasági aktivitástól, hanem a véletlentől függ. A passzív-pénz alapjai csak a javak lehetnek, amelyeket a pénz a forgalomban reprezentál. A termelés mennyisége szabja meg a kibocsátható pénzmennyiséget ; s viszont : a pénz kibocsátásával lehet irányítani a termelést a fogyasztás igényei szerint. Ez az irányítás nem könnyű, de — a szerző szerint — nem is megoldhatatlan feladat. Gyakorlására csak a megfelelő szervekkel kiegészített jegybank lehet hivatott. A magánbankok hitelműveleteinek — a szerző elgondolása szerint — csak a megtakarított tőkék (monnaie-épargne) határáig szabadna terjednie. A jegybankok működését pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja irányítaná és ellenőrizné. Ez az irányítás és ellenőrzés minden állam pénze iránt egyformán bizalmat ébresztene és lehetővé tenné a különböző jegybankok bankjegyei között szilárd árfolyamok kialakítását és a bankjegyeknek más, a N. F. B. kötelékébe tartozó országok bankjegyeire való beváltását. Szerzőnk részletesen ismerteti azt a fizetési mechanizmust, amely