Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET

214 KÖNYVISMERTETÉSEK szerinte a javak nemzetközi forgalmának és a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének akadályait elhárítaná, anélkül, hogy az egyes országok pénzrendszerének önállóságát érintené, vagy abban bárminő zavart okozna. Elgondolása szerint bárkinek joga volna hazai pénz ellenében egy erre rendelt hivataltól (Office de Compensation) a megállapított árfolyamon olyan idegen pénzt követelni, amilyenre szüksége van. A beváltás árfolyamát egy szakbizottság állapítaná meg az egyes pénzek belföldi vásárlóerejének, valamint az egyes országok külföldi kötelezettségeinek figyelembevételével. A leszámoló hivatal a kívánt idegen valutáról csekket állítana ki a N. F. B.-ra. E csekkeket kapnák meg a külföldi hitelezők. A leszámoló hivatal működésének különösen ama követelések kiegyenlítésében volna szerepe, amelyek kiegyenlítésére a forgalomban elegendő devizát kapni nem lehet, amikor arany szokott a devizák helyébe lépni, vagy pedig a fizetés, tehát maga a forgalom is csak hitelművelettel bonyolítható le. Eddig hol akadt hitel az ily fizetések lebonyolítására, hol nem. A hitel hiánya pedig a forgalomban fennakadást, az exportáló országokban válságot idéz elő. A csekkekben megtestesült követeléseket a bankok a náluk összegyűlt megtakarított pénzek felhasználásával magukhoz váltanák és hosszúlejáratú hitelekké alakítanák át. Az így keletkező tartozásokért pedig a csekket kibocsátó leszámoló hivatal vállalna felelősséget. A leszámoló hivatal a csekkekért befolyó összegeket kihitelezné s ezek visszafizetése arányában csökkentené külföldi tartozásait. Ha valamely ország fizetési mérlege tartósan passzív volna, akkor pénzének külföldi pénzekben kifejezett árfolyamát kellene úgy módosítani, hogy felesleges termeivényei a külföldön piacot találjanak. A kereskedelmi és fizetési mérlegnek a pénzárfolyam módosításával való irányítása lényeges része Asch elgondolásának. Ha — a szerző szerint — az előnyösen alakított árfolyam sem tudja az állandó deficitet kiküszöbölni, ez arra mutat, hogy az ország gazdaságilag egymagában nem életképes, tehát gazdasági életét más országéval kell összekötnie ; vagy pedig — ha ennek politikai nehézségei volnának —, az érdekelt országoknak kellene ez ország külföldi kölcsöneit garantálniok és a kölcsönök szolgálatát elvállalniok. A szerző bízik abban, hogy a javasolt rendszer megvalósítása nyomán megszűnnék a tőkék menekülése, ami az elhagyott és felkeresett országokban egyaránt súlyos bajokat idéz elő. Reméli továbbá, hogy megszűnnek, illetőleg megszűntethetők lesznek a válságok is, mert — ha a bankok csak a megtakarított tőkéket adhatják tovább — lehetetlenné válnak a hitellel való olyan visszaélések, amelyek mesterséges fellendülést okoznak és szükségszerűen válsághoz vezetnek. A pénzszűke nem lesz többé válság-ok, mert a fizetőeszközök mennyisége nem egy a gazdaságon kívüli faktorhoz (az aranyhoz), hanem a termelés és forgalom nagyságához igazodik. Végül, mert a reális szükségletet meghaladó túltermelés sem állhat elő, minthogy ily célra a termelés irányában orientált jegybank hitelt nem ad.