Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET

202 FIGYELŐ EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET. A választójog kérdése több mint negyedszázada tengelye a magyar politikai életnek, a kérdés helyes és okos megoldása egyike a legkomolyabb feladatoknak. A negyedszázados küzdelem alatt mennyi erő pazaroltatott el, mennyi tudás és munka temetkezett el az életben soha nem alkalmazott választójogi törvényeinkben (az 1913. XIV. és 1918. VII. t.-c.-ek), mennyi a tárgyalásra sem került javaslatokba. 25 év alatt három törvény, egy néptörvény, két miniszteri rendelet szabályozta a választójogot és az érvényben levő alig hétéves törvény is már megszűntnek tekinthető ; így a nemzet megint azon nagy feladat előtt áll, hogy a választójog kérdését — tehát a nemzet önkormányzásának jogát és annak módszerét — újra szabályozza. Az életben nem alkalmazott vagy megbukott választójogi törvények mutatják, hogy ez a kérdés valahogy — többé-kevésbbé épen a politikai agitáció hatása alatt — a politikai élet kardinális problémájává vált, jóllehet objektíve nézve, nem kellene, hogy e kérdésnek ilyen súlya és jelentősége legyen. De épen azért, mert az egész probléma Magyarországon ma már nem szűkíthető le az állampolgári jogok és kötelességek ama primer kategóriái közé, amelyek az állami élet elsődleges megnyilvánulásai, a kérdés tárgyalásánál mellőzendőnek mutatkoznak mindezen szempontok és helyükbe a politikai agitáció érvei és ellenérvei, a hatalmi viszonylatok és érdekek rezultátumai lépnek. Épen ezért a választójog kérdése Magyarországon sohasem — vagy legalább is nagyon hosszú idő múlva — lesz az objektív megítélés dolga s a mindenkor érvényben levő választójogi törvény az adott politikai helyzetnek lesz a vetülete. Mennyiben semlegesíthető ez a kérdés, mennyiben objektiválható, az egyelőre a politikai erőviszonyoktól függ. Már pedig minden politikailag érett és józanul gondolkodó előtt világos kell legyen : a választójog kérdésének a nemzet egyetemes érdekei, a magyar állami létezés szilárdságának és a magyar nemzeti társadalom fenntarthatásának érdekében — minden pártpolitikai irányzatosságtól menten — meg kell oldódnia és ennek a kérdésnek a magyar politika problémaköréből el kell tűnnie. A Sol Club — a fiatalabb és még a parlamenten és a politikai pártokon kívül tömörült politikusok társasága — a választójog kérdéséhez ezen szempontok által vezetetten nyúlt hozzá az alább ismertetett tervezetben. «A tömegek szabad politikai érvényesülése a nemzeti alkotmány keretei között korunknak egyik uralkodó eszméje. A parlamentárizmus — a modern államok általánosan elfogadott életformája — számtalan hibája és fogyatkozása mellett csak úgy tartható fenn és erkölcsi tekintélye csak úgy óvható meg, ha az tisztán és kétségtelenül a nemzet akaratát fejezi ki. Bármi legyen is a nézet a nyilt vagy titkos szavazás nagy elvi kérdésében, számolnunk kell azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy a vüág közvéleménye