Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - INKOMPATIBILITÁS

200 FIGYELŐ ' INKOMPATIBILITÁS. Az összeférhetetlenségről szóló új törvényjavaslat tárgyalása alkalmával hosszabb vita fejlődött, vájjon az a közvélemény sugallatára készült-e el, vagy sem? Ha visszapillantást vetünk az elmúlt másfél évtized politikai küzdelmére, úgy nem kétséges a válasz. Annál az elvnél fogva, hogy az akció reakciót szül, természetes, hogy az enyhe összeférhetetlenséget, mondhatjuk az összeférhetőséget a szigorúbb inkompatibilitásnak kell követnie. Ennek a tételnek a felvetése természetszerűleg magával hozza, hogy a régivel, az úgynevezett Szilágyi-féle elgondolással összehasonlítják az újat, a Zsitvay-féle alkotást. Az előbbi — liberális korban látván napvilágot — mint politikum magán viseli korának jellegzetes vonásait, sokkal inkább, mint az utóbbi, amely nem mondható kifejezetten világnézeti kodifikációnak. Jogászi szempontból a Szilágyi-féle alkotás alkotójához hasonlóan egy tömbből álló hatalmas gránitkő s nem apró kavicsokból halomba hordott kőgúla, mint amilyen a Zsitvay-féle elgondolás. Ez az új kodifikáció, ha nem is üti meg a régi mértékét, mégis — különösen a törvényjavaslat indokolási részénél fogva — az összeomlást követő közjogi kodifikációnkban előkelő helyet tölt be. Az összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslat két, úgy mint alaki és anyagi jogi főrészre oszlik fel. Én itt elsősorban az alaki jogi részével szándékozom foglalkozni. Bár a javaslatban foglalt elgondolás : az országgyűlés 18 tagjából alkotott zsűri haladás az összeférhetetlenséget a legutóbbi időkben elbíráló szervvel szemben, végeredményben mégis csak félmegoldás. Önbíráskodás sohasem szerencsés, még akkor sem, ha a törvény hozóhatalmat jelenleg egyedül gyakorló országgyűlés ezidőszerinti szuverénitásánál fogva nem szívesen engedi ki kezéből ezt a jogot és ruházza rá egy más, nevezzük a nevén: a bírói államhatalomra. Hogy pedig az inkompatibilitás akár jó, akár rossz kodifikációja mennyit ér, az semmiből sem tűnik ki jobban, mint az összeférhetetlenségi eljárásból. Úgy találom, hogy nálunk a zsűri és az esküdtszékhez hasonló laikus bíróság helyett sokkal inkább megfelelne az összeférhetetlenség eldöntésére nézve az úgynevezett rendes bíróság. Ezen belül pedig, szemben a magánjogi bírósággal, a kifejezetten közjogi: a közigazgatási bíróság. Amidőn annak a reménynek adok kifejezést, hogy a világáramlatnak megfelelően előbbutóbb megvalósul, lelkiszemeim előtt kibontakozva látom a két-, sőt idővel a háromfokú közigazgatási bíróságot, amelynek legfelsőbb foka : az alkotmánybíráskodás kérdésébe is be lesz szükségképen vonva. A törvényjavaslat anyagi jogi főrésze : az inkompatibilitást a közszolgálati, az egyes — egyéb — foglalkozási, az érdekeltségi és a közbenjárási összeférhetetlenségek osztályozza. (Az úgynevezett méltatlansági