Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A természetes szaporodás Csehországban és a csehszlovákizmus

FIGYELŐ 191 szes nemzetiségeknél ebben az évben találkozunk a legnagyobb halálozási promillekkel. Határozottan javuló tendenciát csak a lengyeleknél látunk, inkább pozitív, mint negatív irányba mutatnak az oroszok, tótok, kisebb részben a magyarok. E négy népnél minden valószínűség szerint a hygiene terjedése érezteti jótékony hatását; ennek hiánya okozza viszont az ((egyebek)) magas és inkább rosszabbodó arányszámát. Teljesen szeszélyes a csehek és németek vonala : ezeknél a közegészségügy körül már nem sokat lehet javítani (a legkedvezőbb európai átlag 11—12%0), a halálozási arányszámot tehát évről-évre inkább a véletlen (járványok stb.) alakítja ki s lényeges eltolódás e tekintetben a jövőben sem lesz már várható. Ha most már a halandóság adatait nemzetiségek szerint összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a legkedvezőbb eredményt átlagban a zsidók mutatják fel olyan arányszámmal, mely az európai népeknél ritkaságszámba megy ; jónak mondható a németeké és cseheké ; kevésbbé kedvező, de az európai átlagból nem kirívó a magyaroké ; aggályosnak látszik viszont a lengyeleké és tótoké, a «mások» és ruthének átlaga viszont rosszabb minden európai államénál, Szovjet-Oroszországot és a Balkán államait sem véve ki. Ennek magyarázata kétségtelenül a Ruthénföldnek hihetetlenül sanyarú gazdasági állapotában keresendő. A két első táblázat rezultátuma a harmadik, mely a valóságos, vagy tiszta természetes szaporodást tünteti fel. Az irányvonalak többsége itt is hullámzó ; határozott tendenciát csak a lengyeleknél látunk, ahol 1925 óta évről-évre rosszabbodik az arányszám. A németeknél szintén állandó visszaesés figyelhető meg. Ez annál katasztrofálisabb, mert a németek arányszáma már 1925-ben is feltűnően alacsony volt, 1929-es ezreléküknél pedig az egész világon csak Ausztria, Franciaország és Észtország mutatnak fel kedvezőtlenebbet. A cseheknél szintén érzékeny hanyatlás észlelhető, amit náluk is súlyosít arányszámuk alacsony volta. A magyarok, tótok, zsidók és ruthének ugyancsak lemorzsolódást mutatnak, de a csökkenés nem rohamos. Az egyetlen pozitív előjelű csoport a «mások» rovata, mely az általános hanyatlással dacolni látszik, bár az utolsó év itt is megingást hozott. Az uralkodó nemzet szempontjából a természetes szaporodás statisztikája határozottan kedvezőtlen : a cseheknél rosszabb arányszáma csak a németeknek van, ezzel szemben a zsidók és magyarok kb. kétszer, a lengyelek még mindig több mint kétszer, a tótok majdnem háromszor, a rutének és «mások» kb. négyszer olyan gyorsan szaporodnak, mint a csehek. Ez feltétlenül bizonyossá teszi, hogyha a csehek természetes szaporodása meg fog állni— ami rövidesen bekövetkezhetik — a most kb. 6-5 milliót számláló cseh elem döntő kisebbségbe kerülne a ma 3 milliónál több német, 2 millió tót, 800.000 magyar, 500.000 ruthén és kb. 300.000 más nemzetiségű népelemmel szemben. A dolgoknak ezt a természetes folyamatát csak meglassíthatja, de meg nem akadályozhatja a csehek gyarmatpolitikája, melynek eredménye-