Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A MAGYAR FŐISKOLAI HALLGATÓK SZOCIÁLIS VISZONYAI 1931-ben

FIGYELŐ 185 miségi osztályból érkezők aránya is visszahúzódott ez évben az ipari és kereskedelmi foglalkozású rétegek fiainak javára, — tény, hogy még ma is az összes népességben elenyésző arányú értelmiségi osztály adja nagyobb részben — tágabb fogalmazás szerint mintegy 70%-ban — a vezetőosztály utánpótlását. Bizonyos mértékig természetes ez a társadalmi folyamat, amelyet nem utolsósorban okoz a városlakó értelmiségi osztálynak a többi társadalmi rétegek, különösen a falusi mezőgazdasági népesség feletti (már a középiskolai tanulmányoknál is mutatkozó) előnyösebb helyzete. A falun lakó rétegek a mai megnehezült viszonyok között — elsősorban a vidéki tanulók befogadására és ellátásának biztosítására szolgáló középiskolai internátusok (konviktusok) hiánya miatt — egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben tudják biztosítani gyermekeiknek a középiskolai végzettséget (érettségi), amely pedig ma túlnyomó nagy részben előfeltétele a főiskolai tanulmányoknak. (Az összes hallgatók között csak 444-nek nem volt érettségi bizonyítványa.) E topográfiai jellegű előnyön kívül az állam egyetemi politikája is elsősorban az értelmiségi osztálynak kedvez az új értelmiségi rétegek kitermelésénél. Ezt mutatja az is, hogy a szülők között nem kevesebb mint 4676 volt — jórészt közszolgálatban álló — főiskolai végzettségű, amiből azt is láthatjuk, hogy a főiskolai képesítés megszerzése a hallgatók 71%-ánál jelent társadalmi emelkedést. A mezőgazdasági népesség fiai előtt még ma is főleg csak a hittudományi karok, a gazdasági főiskolák s kisebb mértékben a jogakadémiák nyitnak aránylag keskeny utat a társadalmi felemelkedésre. De ezeknek s velük együtt a hallgatók nagy többségének legtöbb esetben igen nehéz küzdelmet jelent ennek a magasabb társadalmi színvonalnak elérése, kivívása. A kiadvány sokszempontú táblázatai tele vannak ennek a szociális pozícióharcnak panaszos adataival. A küzdelmet csak az állam támogatása enyhíti némileg. A szülőknek mintegy 35%-a köztisztviselő, akiket kedvezményes tisztviselői tandíjakkal és ösztöndíjakkal támogatott az állam gyermekeik főiskolai taníttatásában. De jelentős azoknak a főiskolai hallgatóknak a száma is, akik részben már közszolgálatban állanak (tisztviselők, díjnokok, tanítók, tanárok, 484), továbbá azoké is, akiknek mint önkéntesi éveiket szolgáló katonáknak, az államkincstár teszi lehetővé tanulmányaik folytatását (777). A különféle diákjóléti intézmények, az internátusok és menzák, a tandíj •—, vizsgadíjkedvezmények, ösztöndíjak mind az állam pártfogásával segítik a főiskolásokat tanulmányaikban, mentesítve őket többé-kevésbbé a puszta megélhetés gondjától. Az állami kedvezmények radikális megszűkítése — bár igazságtalan vagyoni szelekcióval járna — kétségtelenül leghatásosabb eszköznek látszana ilyen viszonyok mellett —ha szükség volna rá—az értelmiség túltermelésének meggátlására. Az állam szociális segítésének egyik indokául szolgálhat az is, hogy a későn házasodott szülők egy része már meghal, mielőtt gyermeke befejezhette volna tanulmányait. A megelőző félévben 6294 hallgató élvezett tandíjkedvezTársadalomtudomány 13