Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A MAGYAR FŐISKOLAI HALLGATÓK SZOCIÁLIS VISZONYAI 1931-ben

i86 FIGYELŐ ményt, illetőleg ösztöndíjat, 4019 lakott internátusban, 744 laktanyában, 2856 étkezett internátusban, 2470 menzán és 354 laktanyában, míg jótékonyság révén csak 158 hallgató kapott élelmezést. A főiskolai hallgatók 3'3%-a teljesen árva, — 3-2%-a hadiárva, — i8-6%-nak az atyja, 6-3%-nak az anyja nem él, másik 4*5%-nak pedig csökkent keresetképességü hadirokkant volt az apja (52-1). A társadalom — alapítványokkal, jótékony egyletekkel, ösztöndíjakkal — nálunk alig segíti a főiskolai tanulmányokat folytató ifjúságot (összesen 47 ilyen segélyezett hallgatót talált a felvétel), pedig csaknem 10.000 hallgató nyújtja ki támogatástkérő kezét a társadalom felé, hogy lakás, élelmezés, ruházat, tandíj, gyógykezelési vagy egyéb szükségletét, gondját enyhítse (81. lap). Az egyházak közül is főleg csak a római katholikus gondoskodik a szemináriumok és rendházak révén a maga jövő munkásainak kitaníttatásáról. A magángazdaság közvetlenül szintén kevés hallgatónak nyújt kereseti lehetőséget, ellenszolgáltatásnélküli támogatást pedig még kevesebbnek. Pedig nem kevesebb, mint 1873 főiskolai hallgató volt arra utalva, hogy kereső munkával eltartsa önmagát és 1599 volt kénytelen saját keresményével is hozzájárulni tanulmányai folytatása közben megélhetésének biztosításához. A magyar főiskolai hallgatóknak általában 78-4%-a mentes annyira-mennyire tanulmányai folytatása közben a puszta megélhetés gondjától, 12% rendszeres kereső munkával terhelve tanul a diplomáért. Nem ritka az idősebb hallgatók között a nős, illetőleg házas, sőt az özvegy és elvált családi állapotú is (3-8%). (Jellemző adat, hogy a tudományegyetemek és jogakadémiák I. éves hallgatói között legalacsonyabb — 94'8% — a nőtlen hallgatók aránya.) Az egyének társadalmi funkciója így keveredik össze a főiskolai hallgatók között a tanulás mellett a családfenntartó vagy támogató, illetőleg kenyérkereső tevékenységgel. Nem csoda, hogy a sok leküzdendő akadály miatt a tanulmányok befejezése is általában későn történik. A IV—V. éves hallgatók 16-8—i8-9%-a már elmúlt 26 éves, az «egyéb főiskolák)) hallgatói között csaknem 10% már a 31. évét is betöltötte s még mindig tanul. Sok ezek között olyan, aki tanulmányai kényszerű megszakítása miatt maradt ilyen érett koráig a főiskolák padjaiban.1 A már diplomát szerzett ifjúság elhelyezkedésének nehézségeit mutatja az is, hogy sokan igyekeznek újabb képesítést nyújtó oklevelet is szerezni.2 Az egyes főiskolák akkumuláló hatására vonatkozólag érdekes megemlíteni, hogy a budapesti tudományegyetemet és a műegyetemet 50—51%1 A műegyetemi III—IV. éves hallgatóknak 38,5—42,7%-a, a tudományegyetemiek és akadémikusok IV—V. éveseinek 27,4—27,5%-a szakította félbe előzőleg tanulmányait. 2 655 hallgatónak már volt főiskolai oklevele, 93-nak egyéb nemfőiskolai és 337-nek tanítói oklevele volt.