Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A MAGYAR FŐISKOLAI HALLGATÓK SZOCIÁLIS VISZONYAI 1931-ben

i84 FIGYELŐ gatók számának alakulását az elhelyezkedési kilátások, sokszor a tanulmányok folytatásának kisebb-nagyobb anyagi vagy szellemi könnyebbsége befolyásolja. Az orvosi kar 1921—22-höz képest például ma alig feleannyi hallgatóval dolgozik, a műegyetemen 66%-os arányú a hallgatóság visszavonulása. Ugyanígy leszámítolták a jövő kilátásait a pályaválasztó ifjak a gazdasági főiskolákkal, különösen az akadémiákkal és a bánya-erdőmérnöki főiskolával, sőt újabban még a polgári iskolai tanárképzővel szemben is. A legtágabb elhelyezkedési lehetőségeket ígérő jogi karok látogatása viszont állandóan nő, ugyanígy a hittudományi karoké is, amely utóbbi felkarolásának a nagyfokú pap- és lelkészhiány ad tápot. A budapesti Tudományegyetem népessége nyolc év alatt több mint 25%-os apadást mutat. A megélhetés könnyebb biztosítása ma jobban megtartja a vidéki egyetemi városokban az ifjúságot, amit egészséges módon az ottani internátusok is elősegítenek. A decentralizálás e folyamata tehermentesíti ugyan a budapesti főiskolákat, viszont a könnyebb hozzáférhetőséggel növeli a környékbeli ifjúság kedvét a főiskolai tanulmányokra, ami a vidéki egyetemek hallgatóságának állandó emelkedésében jut kifejezésre. A főiskolai hallgatók vallási megoszlása, amely a régi numerus clausus törvény hatása alatt az 1927—28/1928—29. tanévekben közeledett legjobban az egyes vallások népességi arányához, az új (1928. évi) numerus clausus törvény érvénye óta ismét a zsidó vallásúak arányának emelkedését mutatja az 1927—28. évi 8-4%-os arányról io-5%-ra, amely már közel kétszerese megint a népességi aránynak. Az emelkedés főleg a zsidó nőhallgatók növekvő száma miatt állott elő, akik az összes nőhallgatók között i4-o%-kal szerepelnek. Bár az egyes felekezetek vagy társadalmi osztályok fiainak a főiskolák felé való törekvését intenzitásában akkor tudnók leghelyesebben lemérni, ha az illető népcsoport főiskolai évjáratú korosztályaihoz (például a 18—25 évesek összes számához) viszonyítanók a beiratkozott főiskolai hallgatók számát, ez a nyers népességi viszonyítás is kellően érzékelteti a keresztény magyarság fiainak ismét fokozódó visszaszorulását az értelmiségi osztály utánpótlásánál. Az orvosi karon 14'3%-ra, a jogi karokon n-8%-ra emelkedett az elmúlt tanévben a zsidók arányszáma. Pedig a zsidó intellektuelek kitermelésének fokozódását újabban is eléggé aggályossá teszik társadalmi és politikai életünk egyes jelenségei, s ez annál nagyobb súllyal eshetik latba, mert amikor az új törvény megkönnyítette a zsidó vallású tanulók beiratkozását, sokkal kevésbbé sikerült elérnie azt a másik társadalompolitikai célját, hogy a főiskolai hallgatóság lehetőleg valamennyi társadalmi osztályból és foglalkozási rétegből népességi súlyuknak és jelentőségüknek megfelelő arányban kerüljön ki. Az 50—60%-os népességi arányú őstermelő osztály fiainak aránya, amely anélkül is olyan meglepően alacsony a főiskolák hallgatóságában, öt év alatt például még vissza is esett 14-2%-ról i3*3%-ra. Bár az értei-