Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

44 LAKY DEZSŐ talán még nem lehet megjósolni. Bár sok valószínűség szól amellett, hogy értelmiségi népességünk belső struktúrájában végeredményben mégis csak történnek majd olyan változások, melyek folytán talán már egy generáció múlva egészen más lesz a rétegek társadalmi tagozódás szerint való keresztmetszete, mintsem a mai generációé. Sajnos, egyelőre nem ismerjük a mai értelmiség sorai közé tartozó népességi csoportok társadalmi felépítését. Az 1930. évi népszámlálás ugyan a székesfővárosi statisztikai hivatal jeles igazgatójának, Illyefalvi I. Lajosnak, kezdeményezését követve, beiktatta programmjába annak a fontos kérdésnek kutatását, hogy népességünk tagjainak milyen foglalkozást űzött vagy üz az édesapja. Ha majd a népszámlálás anyagát feldolgozzák, valószínű, hogy fel- és lefelé menő osztálymozgalomnak végtelenül érdekes képe fog számaiból kibontakozni, mert hiszen a társadalmi fejlődés lépcsőfokain felfelé, de lefelé is lehet jutni. Az 1928. évben azonban Illyefalvi, kinek munkásságáról ez alkalommal is a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem, a Budapesten lakó köz- és magántisztviselők szociális és gazdasági viszonyait kutatván, felvételeiben is helyet juttatott ennek a vizsgálati szempontnak, így legalább az ország köz- és magántisztviselői társadalmának jelentős csoportjairól máris birtokában vagyunk néhány értékes adatnak. Ha Illyefalvi kutatásainak azok a részletei is nyilvánosságra kerülnek, melyeket az ú. n. szabadfoglalkozások képviselőiről begyűjtött (külön-külön pl. az ügyvédekről, az orvosokról, a mérnökökről), az értelmiségi pályákon ma tömörült népességünknek társadalmi képződését sokkal egyszerűbben tudjuk majd áttekinteni. De a máris rendelkezésünkre álló adatok, melyek közül csak néhányat használtam fel vizsgálódásainkban, azt mutatják, hogy az ú. n. tisztviselői állások terén valóban már elég régen megindult a különböző értelmiségi rétegek között a harc az érvényesülésért s éppenséggel nem kétséges, hogy a tisztviselői branche keresztmetszetét a fővárosban is egész másként fogják megítélni e kérdés későbbi kutatói, mint ahogy ezidőszerint a kérdést még én vagyok kénytelen látni. 10. A budapesti köz- és magántisztviselők származási és fizetési viszonyai. Felesleges talán hangsúlyoznom, hogy akkor, midőn akár a budapesti köztisztviselők, akár a magántisztviselőknek atyjuk foglalkozása szerint való megoszlását szemlélem, a szellemi munka képviselőinek általánosabb fogalmát veszem irányadónak s a tisztviselők előképzettségére való tekintet nélkül vizsgálom a két fontos tisztviselői csoport rétegeződését. A tisztviselői karban nem csupán