Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

36 LAKY DEZSŐ nehézzé vált a szabad pályákon működő elemeknek az életért való küzdelme, az egyre inkább a húsra és vérre menő küzdelem miatt : az ő sorsuk, mint akár azoké, akikhez az élet nem volt olyan mostoha, mégis csak a letűnő, az elhalványuló csillagé, melynek lángja hova-tovább már pislog vagy éppen kialvóban van. De mögöttük és mögöttünk ott dübörög a fiatalabbak lépte, azoké a fiatalabbaké, akiket a háborús vagy háború utáni nemzedéknek szoktak mondani s akiknek jövőjével szemben nagyon sok és jó reményt nem táplálhat a legszeretőbb szív sem. 6. Nagy roham az egyetemek ellen. Azok, akik törődnek az értelmiség problémájának a világháború óta eltelt 10—12 éven keresztül való fejlődésével, egységesek abban a felfogásban, hogy a probléma legégetőbb pontja nem az értelmiségi pályákon már vagy még elhelyezkedett egyének viszonyai, — noha ezeknek a viszonyoknak mivoltáról is lesz módunk még egyet-mást előadni. Az a szinte eszeveszett hajsza, mely a világháború óta nyilatkozik a magyar főiskolai ifjúságnak az egyetemek felé való tódulásában, köti le inkább a figyelmüket. A legközelebb múlt idők viszonyainak kutatása lehet tehát a cél, mely tovább vezet bennünket szemlénkben, — annál inkább, mert azok a jól ismert irányok, melyek felfejlődéséről szemlénk első felében számot adtunk, még sokkal karakterisztikusabban ütöttek ki a világháború után az egyetemi ifjúság társadalmi tagozódásából. Igaz, hogy azok a törvényhozási intézkedések, melyek az ú. n. zárt létszám (numerus clausus) intézményét honosították meg egyetemeinken, erősen ható normatív tényezőkként jelentkeztek. De a nagy, a mélyebb forrásokból táplálkozó társadalmi mozgalmak lüktetését kevésbbé gyengítették. A világháborút közvetlenül követő (1918/19) egyetemi tanévben a két budapesti egyetemnek (és megmaradt területünkön működő jogi és hittudományi főiskoláknak) oly roppant nagy (18-449) lett hallgatói létszáma, mintha a háborús idők által tanulmányaitól elvont ifjúság egyszerre kívánta volna pótolni a mulasztottakat. Az az ür, mely a második és harmadik háborús év folyamán a magyar főiskolai hallgatóság számában mutatkozott, a már előbb a háború negyedik évében jelentkezett fejlődés kiéleződésével egy csapásra eltűnt. Tisztán látszott, hogy a háború után az egyetemek tantermeiben még nagyobb lett a zsúfoltság, mint aminő ott már a háború előtt is megvolt. Ha azonban annak a hallgatóságnak a társadalmi összetételét vizsgáljuk, a háború utolsó évében, mikor a hadi szolgálatot teljesítő fiatalemberek már bizonyos kedvezményeket élveztek főiskolai tanulmányaik terén s a háborút követő tanévben is, mikor ezeknek a ked-