Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

28 AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HÁTTERE. Dr. Laky De^ső választmányi tag előadása: i. Az értelmiség válsága nem újkeletü, háború utáni probléma. Az értelmiség válságának problémája Magyarországon sem hirtelen sarjadt ki. Már a világháború előtt kavargott az. Ankétek egész sora foglalkozott nálunk is az értelmiség két fontos csoportjának : a köz- és magántisztviselőknek a sorsával, nehéz körülményeivel. De jól emlékezhetünk azokra a panaszokra is, melyek a szabad pályán működő szellemi munkások jövőjét féltették a mindinkább élesedő versenytől, mely a friss elemeknek egyre odaözönléséből eredt. Akkor azonban a probléma jórészt gazdasági kérdésként kezeltetett. A drágaságnak az a mindinkább megszervezkedő folyamata, mely a világháborút megelőző tíz esztendő korszakának jellegzetes vonása volt, különösen a tisztviselőosztályban váltott ki visszhangot. Az ú. n. fizetés javítási mozgalmak lettek a legtipikusabb vonása a tisztviselőkarbeli értelmiség törekvéseinek. Maga : a lét kérdése azonban nem került felszínre. A fejlődő gazdasági élet, s a nem ok nélkül terjeszkedő igazgatás (egyéb lehetőségek mellett) körülbelül mindenkinek módot nyújtott arra, hogy tényleg szerephez is jusson, ha értelmiségi pályára készült. Legfeljebb szerényebb kenyérdarabbal kellett ott beérnie, ahol másnak kalácsot adott az élet. Valóban Magyarország közgazdasági életének nagyvonalú fejlődése nélkül nem történhetett volna meg, hogy azok az egyre nagyobb hullámokban hömpölygő tömegek, amelyek évente pl. a főiskolák kapuin tódultak ki, természetes úton levezetődjenek, megtalálják az érvényesülés ösvényét. Aki azonban — utólag is bár — vizsgálat alá veszi azt a gyors ütemű evolúciót, mely a nyolcvanas évek primitív viszonyai után Magyarországnak úgy ipari életében, mint kereskedelmi organizációjában, valamint pénzügyi és hitelviszonyaiban is lepergett, nem csodálkozhatik azon, hogy egyetemi hallgatóságunk létszáma 25 — 30 év leforgása alatt az előbb észlelt arányoknak két és félszeresére ugrott a háborús évtized első felében. A főiskolai hallgatók számának megduzzadása ebben az időben nyilván másodfokú jelensége volt a közgazdasági élet megerősbödésének és a kultúra terjedésének. Nem egyenlő időszakokban történő előretöréssel, sőt egymást láncolatosan, időnkint, felváltva látjuk azt, hogy a vezető értelmiségi pályákra törekvő elemek: hol a jog- és államtudományi karok, hol az orvosi stb. karok vagy éppenséggel a Műegyetem falait keresik fel szinte meglepetésszerűen sokan és szíva ott