Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - Bodrogközy Zoltán: A magyar agrármozgalmak története. (Kossuth Lajos fellépésétől Nagyatádi Szabó István haláláig.) Budapest. 1929.

Könyvismertetések 223 vénye. A szociológia tehát a statisztikába torkollik. A tekintély iránti engedelmességet, a társadalmi tények fennmaradását és elkülönülését vallási, jogi, erkölcsi és szatirikus szankciók biztosítják. A társadalmi tények morfológiája az emberi csoportokkal, fiziológiája az emberi magatartásokkal foglalkozik. Az emberi csoportok vagy biológiaiak (nem, kor, család, rokonság, nemzetség alapján), vagy földrajziak (a lakóhely szerint), vagy szociológiaiak. Utóbbiakba tartozók sem rokonok, sem szomszédok, s mégis bizonyos szempontból egyforma szerepet játszanak, egyforma célokat tűznek ki. Nagyjából két főszempont: helyzetük és működésük azonossága szerint osztályozhatók. Az emberek közösségi magatartását gazdasági, politikai és misztikus szükségleteik határozzák meg; a társadalmi tények fiziológiájának vizsgálata is e hármas felosztáson alapul. Egy fejezet foglalkozik azután módszertani kérdésekkel, végül harminc oldalba sűrítve kapjuk a szociológia történetét. Maunier kis könyve világos, rendszeres, könnyen áttekinthető. így jól betöltheti rendeltetését: a kezdőnek kiinduló pontot adni, érdeklődését felkelteni a szociológia roppant, területe iránt. V. Gy. /\ Bodrogközy Zoltán: A magyar agrármozgalmak története. (Kossuth Lajos fellépésétől Nagyatádi Szabó István haláláig.) Budapest. 1929. Kir. magyar egyetemi nyomda. 330 oldal. Szerzőnek a szándéka nem az volt, hogy a magyar agrármozgalmak oknyomozó történetét irja meg, különös tekintettel a gazdaságpolitikai és szociális szempontokra, hanem csak az agrármozgalmak napi-politikai ismertetését akarta nyújtani. Munkája ezért csak a felszínen mozog, s beszédek, nyilatkozatok és párt-programmok közlésén felül főleg a politikai élet eseményeit ismerteti. Kritikai megjegyzései, amennyiben vannak, csak a legnagyobb általánosság keretein belül maradnak. A gazdaságpolitiki háttér megrajzolása és az egyes törekvések gazdasági, szociális és pénzügyi szempontjából való bírálata szinte teljes egészében hiányzik. Ugy látszik, hogy a szerző anyagát elsősorban az egykorú napilapok közléseiből merítette s azokat minden különösebb kritika nélkül időbeli sorrendben összefoglalja, ezért fordul elő, hogy gyakran csak a napi politika szempontjából érdekes, de egyébként igazán lényegtelen híreket is közread. (Pl. a 225. oldalon: „Sokorópátkai Szabó István is örömét fejezte ki a két párt találkozásán s ezt az ünnepélyes aktust két fiatal jegyespár kézfogójához hasonlította, melyhez a maga részéről szívesen mondta ki a holtomiglant".) Aki a magyar agrármozgalmak történetét kizárólag ezen munkából óhajtja megismerni, az csupán rendkívül felületes ismeretekre tehet szert, viszont annak a részére, aki a magyar agrárproblémák nagy jelentőségét, gazdasági és szociális horderejét lényegében jól ismeri,