Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1930 / 4. szám - Szabad és kötött környezetformák. (Megjegyzések az egyéni környezet elemeinek meghatározásához)
282 Figyelő hálózatának igénybevétele útján. A valahová való „természetes tartozás" érzése a társadalmi összefüggés eredeti kiindulópontja. Röviden szólnunk itt elégséges a családi és nemzeti „közösségekről". Egy hézagra azonnal ráeszmélünk. A kettő nagy távolságban van egymástól. A család kicsiny formaegység, a nemzet viszont az előzőhöz képest igen tág élet-összefüggés. A nemzet fogalmába, legtöbbször belehangzik ugyan a faj fogalma is, amely többé-kevésbbé színezi az előbbit, lényege mégis egy történetileg kialakult, önállításra képes s fejlődésképes kultúra, továbbá a nemzet területi (geográfiai) nézőpontról tekintve is valamiféle településegység. Külön probléma itt a nagyságméret kérdése. Még u. n. kis nemzetek is milliókat foglalnak magukben. Éppen ezért a nagy tömegek szétesősége folytán a nemzet nem mindig áll eléggé közel az egyénhez. Defacto van egy vagy több átmeneti forma kis- és nagyközösség között, amely eddigelé jellegében meglehetősen elhomályosultan jelentkezik a szociológusok előtt. Oly középformátumról kell szólanunk, amely a 19. század rendkívül gyors közlekedési forradalma következtében jelentőségében bámulatos gyorsan csökkent és szinte maradék nélkül beleolvadni látszik a nagyobb egészbe, nemzet-államokba. Történeti szerep szempontjából még sem tünt el, s töredékeiben ma is feltalálható. Mik azok az „átmeneti" formák, melyek itt szóba jöhetnek? Igen sajátos, hogy itt a legújabb szociológusok nem egyszer nem valódi, szerves életegészet jelentő közösségekre, azaz nem is természetes kötelékekre gondolnak, hanem mesterségesen közbeiktatható csoportokra, s e tekintetben sajátoskép Durkheim és Spann minden különbségük dacára egy síkon állanak. Durkheim érzi a „távolságot" egyesek és nemzet közt. „Une nation ne peut se maintenir que si, entre l'État et les particuliers, s'intercale toute une série de groupes secondaires qui soient assez proches des individus pour les attirer fortement dans leur sphére d'action et les entrainer ainsi dans le torrent général de la vie sociale."2 Magát az államot is bizonyos távoliságban látja, (L'activite collective est toujours trop complex pour pouvoir étre exprimée par le seul et unique organe de l'État; de plus, l'État est trop loin des indívidues, il a avec eux des rapports trop extéríeurs et trop intermittents pour qu'il lui sóit possíble de pénétrer bien avant dans les consciences individuelles et de les socialiser intérieurement"). Innen van, hogy kellenek „másodlagos" csoportok, ezek ép a foglalkozási csoportok, amelyek a külön foglalkozáshoz tapadó éthoszt, s élet2 Durkheim: Quelques remarques sur les groupement professionels. E tömör tanulmány csatolva: De la division du travail social 2-ik kiadásához 1902. XXXIII. lap.