Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - SZABADOKTATÁS AMERIKÁBAN

262 Kornis Gyula ben alakított Országos Szabadoktatási Tanács, majd később (1922) a minisztérium egyik ügyosztálya útján intézte és intézi ma is az iskolánkívüli népművelés ügyét, anélkül, hogy a szabadoktatás eredeti társadalmi jellegét elhomályosítani akarná. A kérdést az állam rendeletileg szabályozta, amikor a törvényhatóságokkal iskolánkívüli népművelési bizottságokat alakíttatott. A törvényhozás útján való szabályozás gondolata nálunk újból és újból napirendre került. Utoljára a kultuszminiszter 1924-ben dolgozott ki törvénytervezetet, amely azonban még nem jutott az országgyűlés elé. Hogyan áll a szabadoktatás és az állam viszonyának kérdése Amerikában, a társadalmi szabadság, az állami be nem avatkozás elvének klasszikus hazájában? A legtöbb állam, főkép az alsófokú szabadoktatást, törvényhozás útján maga szervezte meg. Indítékuk egyrészt a nemzetpolitika: a bevándoroltak minél gyorsabb és hatékonyabb amerikanizálása, másfelől a demokrácia: az analfabetizmus (illiteracy) leküzdése, hogy az állam valamennyi tagja öntudatos polgárrá válhassék. A legtöbb állam a törvény erejével megköveteli, hogy minden 18—21 év közti analfabéta az írást-olvasást oktató tanfolyamot elvégezze, amelyen egyszersmind az állampolgári ismereteket is tanítják. Enélkül nincsen senkinek szavazati joga. Számos állam (pl. Connecticut, Pennsylvania, Rhode Island, South Dakota stb.) tovább megy s törvényben mondja ki, hogy ott, ahol 20 polgár (14 éves koron felül) a maga továbbművelésére esti tanfolyam felállítását kéri, a község köteles ilyen tanfolyamról gondoskodni. A törvény végrehajtását az állami nevelésügyi hivatal (State department of education) ellenőrzi. Viszont az állam is megteszi anyagilag a maga kötelességét, mert a költségek felét, sőt számos állam kétharmadát fedezi. Az állam ugyanis abból indul ki, hogy ha kötelessége a 7—10 éves gyermekeket megtaníttatni írni és olvasni, miért ne lenne kötelessége a 21 éveseknek és idősebbeknek írás-olvasástudásáról hivatalosan gondoskodni? Innen érthető, hogy 1925—26-ban 1287 község tartott fenn amerikanizáló és analfabéta tanfolyamot 314.640 felnőtt számára. Tizenhét állam 44 külön intézetet tart fenn olyan tanítók számára, akik a jelzett tanfolyamokon való tanításra speciális kiképzésben részesülnek. Arra, hogy angolul nem tudó bevándoroltak számára az amerikanizáló tanfolyamot minél vonzóbbá tegyék, semmi pénzt sem sajnálnak. Washingtonban külön épület szolgál erre a célra klubszerű berendezéssel, nappal és este használható könyvtárral. Az angol eredményesebb és érdekkeltőbb tanítására mozgófényképeket használnak, melyek alkalmas anya-