Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM
6 H. J. Laski II. A maga axiómáinak erejéig a formális juriszprudencia teljesen igazolva van a maga egész eljárásában; axiómáinak határai között sem módszere, sem eredményei nem tagadhatók. A saját, inherens logikájánál fogva minden, ami joggá lesz, szükségképen legális és minden, ami ellenkezik vele, szükségképen illegális; mert minden más esetben megszűnnék a szuverénitás folytonossága. De az állam filozófiája sohasem elégedhetik meg a formális juriszprudencia axiómáival. Fel kell tennie a kérdést, hogy miért állítják fel ezeket az axiómákat és mi a hasznuk, ha egyszer elfogadtuk őket? Hidat kell építenie az ideális fogalmaknak tiszta logikai világa, amelyben az állam jogászi elmélete egymaga lakozik, és a körülöttünk levő tényleges világ között, amelyben az általunk ismert államoknak kell teljesítenük a maguk funkcióját. Ismerniekell e szerint, hogy miben áll ez a funkció, és, függetlenül a jogászi elmélettől, meg kell terveznie azt az intézményi berendezkedést, amely legnagyobb valószínűséggel képesíti az államot a lehető legnagyobb előny szolgálatára. Ha ebből a szemszögből elemezzük a jogászi elméletet, sokkal kérdésesebbé válik annak természete és érvényessége. Mindenekelőtt két dologra kell emlékeztetnünk. A legális szemszögből tekintve minden állam felosztható a parancsokat, kibocsátó személyeknek és a parancsokat elfogadó és azokhoz feltevés szerint alkalmazkodó személyeknek a csoportjára. Az utóbbiak az állammal mindig szervein át találkoznak. Nem képes rájuk hatni, csak szervein keresztül. Az ő számukra maga az állam is csak abstrakció, amelynek nevében azoknak a szerveknek van joguk szólani, ők produkálják az alattvalók számára az állam akaratát, és ahol az állam jogállam, ott az alattvalókat is közéjük számítjuk. Hacsak nem e szervek által, az államnak semmiféle módja nincs akaratának nyilvánítására. Merő kategóriája a. leírásnak, merő módszere annak, miként lehet bizonyos személyeknek és nem más személyeknek valami különösen felséges fajtájú formális kompetenciát tulajdonítanunk. Ebben az összefüggésben semmi sincs az állam körül, ami annak feltételezésére jogosítana, mintha különleges erényei, különleges bölcsesége, vagy (a formális legális jogtól eltekintve) bennrejlő joga lenne az engedelmességünkre. Szuverénitása speciális funkciókkal megbízott emberekre alaki hatalom ruházásának a módszere. Jólísmert az az út, amelyen ez a fajta hatalom kifejlődött. Amikor a nyugati világ a reformáció idejében olyan közösségeknek sorozatára bomlott fel, amelyek nem ismertek el többé sem