Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 5 parancsolásra való minden legális hatalom származik. De fontos emlékezni arra is, hogy mit nem tesz meg ez az elmélet. Megmagyarázza, hogy valamely komplexuma a személyiségnek, és pedig úgy testületi mint egyéni személyiségeknek, hogyan kapcsolódik egységbe azáltal, hogy a közösség egyetlen pontjának rendeltetik alá. Nem magyarázza meg, hogy az a módszer, amellyel ezt az eredményt elérik, jó-e vagy következményei jótékonyak-e. A jogot mint az állam akaratát határozza meg a jog tartalmára való / tekintet nélkül. Ezt az akaratot az állam alattvalóira nézve kötele-' zővé teszi, tekintet nélkül arra, hogy mit akar vagy hogy van-e hatalma önmagát alkalmazni. Nem magyarázza meg, hogy az állam miért cselekedett valamely különös módon, vagy hogy kellett volna-e cselekednie bizonyos módon. Puszta leíró technikája ez a kompetenciának, amely független attól a tényleges világtól, amellyel a kompetencia majd találkozni lesz kénytelen. Ebből a szemszögből kifogástalan dolog az állam akaratáról mint abszolút, oszthatatlan és elidegeníthetetlen akaratról beszélni. Mert ha nem lenne ilyen, akkor, definíció szerint, megszűnnék szuverénnek lenni. Az államnak minden formális jogászi elmélete, amelyhez ezen az úton juthatni, szükségképen a kategóriák tiszta világában kénytelen meghúzódni. Független a mindennapos életnek azoktól a mozgalmaitól és erőfeszítéseitől, amelyekkel az államok kénytelenek szembenézni. A formális juriszprudenciának ez az ideális állama nem kell, hogy törődjék a közvéleménnyel, a többi államok akaratával, belső és versengő erőknek, az erkölcsi jogosságnak vagy politikai bölcseségnek az államra való behatásával. Annak a közösségnek a szerkezetén belül, amelynek ez az ideális állam a legfőbb kifejezése, az életet azoknak a kategóriáknak a feltételei között élik, amelyeket csak maga teremthet vagy változtathat. Maga határozza meg az összes többi akaratokat, mert egymaga állítja fel a magatartásnak azokat az elveit, melyekhez alkalmazkodniok kell. Az ő jogukat ugyanis az állam jogának feltételei szerint gondoljuk el, mivel az állami joggal ellentétes magatartási szabályok pontosan abban a mértékben illegálisok, amelyben eltérnek attól. Egyenesen mint csupán az állam engedélyének erejénél fogva érvényeseket gondolhatjuk el őket, hiszen az a lehetőség, hogy az állam megtagadhatja őket, ezeket a jogokat mindig csak a feltételes módban való joggyakorlássá teszi. Az állam adja, az állam veszi el; hogy utánamondjuk-e a szokásos áldást, az igen nagy mértékben politikai filozófiánktól függ.