Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

42 mondanánk arról, hogy az állam maximális erőfeszítése ma minimális kötelessége. Évszázados veretű jogállami felfogásunkat nem szükséges feladnunk. A magyar évszázadok óta jogvédő nép, talán a világhelyzet már magával hozza ennek elháríthatatlan túlsúlyát. A modern állam azonban élethivatásában elsorvad, ha nem helyezzük előtérbe (az iskolán kívüli népművelésre is gondolok) az állampolgári éthosznak kifejlesztését. A hagyományos államcél-kereteket ki kell tágítanunk, ha a korszükségletet el nem akarjuk hanyagolni. Mikor visszapillantottam az államcélok mult stádiumaira, úgy találtam, az állam szükségkép és immár elhárithatatlanul elérkezett a kultúrpolitikai államcél magasabb színvonalához, ahol szellemi vezetés és lelki áthatás nagy és finom művészetének kell találkoznia a politikus reálpolitikai törekvéseivel és erőivel. Az öntudatosság egy történeti perspektíva után azt hiszem, emelni fogja a nevelői hivatás jelentőségébe vetett hitet, s annak belátását, hogy a trianoni magyarnak nem kisebb ma a hivatása, mint egy új kultúrális fejlődéssel kapcsolatban egy új, gazdagabb „kultúrpolitikai állameszme" alapköveit lerakni. Dékány István.