Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

33 machert világítja meg,:u sőt a mozgalom átterjed a franciákra is, napjainkban a Sorbonne tanára Víctor Basch is tüzetesen foglalkozik a klasszikus német filozófusok: Leibniz, Kant, Fichte, Hegel politikai elméleteivel.15 Mindez az egyre gazdagodó irodalom néhány éves, ami igen szimptomatikus; jelzi a filozófiának az állam felé fordulását, észrevevését annak, mennyire apolitikus irányba haladt a filozófia a 19. század vége felé, viszont bemutatja azt is, minő gazdag volt a klasszikus német filozófusok államfilozófiai munkássága. Mindez mutatja, hogy a jogállamon túl a kultúrpolitikai állam szempontja egyre közeledik. Az irodalom- és dogmatörténeti kérdések előtt felmerül a két kérdés: 1. miért van, hogy a 19. század elején jelentkező kultúrpolitikai állameszme a 19. század folyamán nem fejlődött ki, 2. miért van, hogy korunkban, főkép a háború után előtör újból hatalmas erővel. Ez utóbbi kérdés céljából egy társadalomtani kérdést kell megvilágítanunk: mi az állam, a társadalom s a társulati szervezetek viszonya. Miért jut hol ez, hol az előtérbe? II. Az államcélok régi stádiumait tekintve államtani írók és jogtörténészek általában a modern, szervezett jogállam képét vetítik vissza. Az, ami nem állam, elenyészik; az állam erős fénye mögött homályban marad az állam társadalmi háttere. A mai szociológia viszont erősen rávilágít, minő „társadalmi háttér" van az állam mögött; mindenekelőtt sajátos, szerves alakulatok, u. n. „közösségek." Mindenütt volt és van az állam mögött egy primer-természeti társulás, rokoni és helyi közösség, nemzet- és kultúrközösség — nálunk a nyugati keresztény kultúrközösség, amely mint sajátos erőforrás, természetes kötelékek és szellemi értékek teremtője. Ezek az u. n. közösségek nem mesterséges-racionális kötelékek és nem pillanatnyi céltársulások. Alakultak és alakulnak évtizedes-évszázados életformák szerint és nem lehet őket célracionálís formákba beleszorítani, puszta „szervezés" útján létrehozni; családot és nemzetet pl. nem lehet 34 Schleiermacher in der Geschichte der Staatsidee u. des Nationalbewusstseins, 1927. 35 Les doctrines politiques des philosophes classiques de FAllemagne. 1927. (Bibi. de philosophie contemporaine). Társadalomtudomány 3