Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

28 idealizálja s kifejleszti az alattvalóban az érzelmi loyalitás formáit";16 és ez a lényeges. Ezen személyes-nevelői erők sajátos jelentősége akkor tűnik ki, midőn a dinasztikus kor hanyatlik alkalmas dinasztia hiányában (római katonacsászárok). A belpolitikai állam a felső rétegre tekint. Ebből ered gyengesége is. Még nem képes szellemi erőkkel állandó bürokráciát mozgatni, sem pénzügyileg megfelelő haderőt eltartani és mégis megoldotta — személyes harcok hoszszú sorozatával — a belső alárendelődés államcéljait. Természetes, hogy a mindenkori államfő személye és ereje a döntő. A következő stádiumra az előzőknél még rövidebben kell itt utalnom. 3. A harmadik stádiumot: a jogpolitikai államcél stádiumát az •lőző stádium puszta folytatásának — a hibák kiküszöbölésével — szokták felfogni. A jogállam egy, az előbbinél szervezettebb17 belpolitikai állam, mely az állami rendet hathatósabb eszközökkel tartja fenn, azaz államtechnikailag áll magasabb fokon. Ez az államtani íróknál lappangó felfogás kellőkép nem látja meg a lényeges különbséget, mely személyes uralom és norma-uralom közt van. A harmadik államcél stádiumát „az elszemélytelenedett joguralom" stádiumának találjuk. A személytelen alárendelődés megoldását megkísérelte az ősi közösségi stádium is a vallás kultúrpolitikai erőivel. A most beálló stádium szinte vallásos kegyelet tárgyává a jogot teszi, midőn a már imperszonalizált normát Justitia istenasszony képében trónjára ülteti. A jogállamban a jog mint általános normák rendszere mindent átölel és mindenki fölött van (az államfő fölött is). Igen jellemző az 1. stádium államára, hogy nem ismer külön jogot; az életszabályok puszta közösségi hagyományok közösségi garanciákkal; a jogász szokásjogról beszél, a történeti jogískola a jog gyökerét a népi közösségben, a népérzületben keresi. A 2. stádium joga tulajdonkép fejedelmi decretum, személyes akarat16 The modern state, 1926. 344, ki az ö stádiumelmélete szerint „dinasztikus" államra érti általában. 17 V. ö. C. Schmitt, Verfassungslehre, 1928. 130. 1. „Einen preziseren Sinn erhált der Begriff des bürgerlichen Rechtstaates dadurch, dass man . . . bestimmte organisatorische Kriterien aufstellt . . . Jogállam az a) in welchem Eingriffe in die individuelle Freiheitsspháre nur auf Grund eines Gesetzes vorgenommen vverden dürfen... b) dessen gesamte Tátigkeit restlos in einer Summe von gcnau umschriebenen Zustandigkeiten erfasst ist; c) Unabhángigkeit der Richter ... d) allgemeine Justizförmigkeit (132. 1.).