Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

29 nyilvánítás, amelynek garanciája is személyi. Fennálló jogokat újra meg újra sietnek „megerősíteni" a személyes-fejedelmi hozzájárulás újból való biztosításával. Egész más a 3. államcél-stádium joga. Ez a ]og személyfölötti norma, s oly államerő áll mögötte, amely ideája szerint racionális szervezet, amely automatikus és állandó garanciát ad ki: a jog szervezett garancián alapuló, organizatóriusan alátámasztott norma, ellentétben a közösségi élet lassú és szervezetlen, ellentétben a monarchikus stádium személyi-ingadozó garantáltságával. A jogállam az államtani írók által ki nem emelten már nem nevelő, hanem külső kényszert alkalmazó és mechanikusan garantáló állam;18 a jognak — ily extrém felfogásban — nincs szüksége sajátos államérzületre, mert maga mögött szüntelenül ott érzi a szervezett kényszergarantáló erőt. Jogot alkotni, kihirdetni és kikényszeríteni — ez a jogállami berendezés sablonos háromsága. A jogállam tulaj donképen ezért nem kultúrpolitikai állam. Nem ismeri fel a személyiség erőit és rezonanciáit: nem számol a szellem sajátos erőivel; kellő arányban nem karolja fel a személyi tömegerőket. A 18. században megnyilvánult a „mechanikus alattvaló" követelt tipusa, melyet (nem kit) mindenben felülről próbálnak kormányozni; az állam magát oly társadalmi racionalitásközpontnak látja, hogy minden közérdeket a „közjólét nevében" maga próbál képviselni. Kisállami, különössé váló, barokk formája a Polizeistaat. Az államcélokra nézve új kor ez: a mindenhatóság kora, a gyámkodás stádiuma. Maga a jogállam eljut ide, miután az csak formális kiindulást jelentett: a jog tartalmilag nincs körülírva, minden közérdektartalom helyet találhat a személytelen normában, melynek lényege az, hogy személyfölötti és örök, változásnélküli. 18 Igen jellemzően fejezi ki a tiszta joguralom természetét Ihering (Der Zweck im Recht, 1904. I. 302. 1.): „Der Richter soll gewissermassen nichts sein als das lebendig gewordene, in seiner Person, der Sprache teilhaftig gewordene Gesetz. Könnte die Gerechtigkeit vom Hímmel steigen und den Griffel zur Hand nehmen, um das Recht so bestimmt, genau, und detailliert aufzuzeichnen, dass die Anwendung desselben sich in eine blosse Schablonenarbeit verwandeln würde: es liesse sich für die Rechtspflege nichts vollkommeneres denken..." Igen természetes, hogy a szabályrendszer mechanizmusa közepett a kormányzati tevékenység számára tágabb és ad hoc célszerűségekhez mért kereteket mindig fenn kell tartani. Másrészt, mint átmeneti jelenség, az államkeret perszonalizálódik, v. ö. C. Schmitt, Die Diktatur 2. kiad., 1928.