Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

27 kül, hogy kívánná; egyik feladat a másikat vonja maga után. Mihelyt a közösségeket (pl. a törzseket) likvidálják, azonnal jelentkezik a bíráskodás szükséglete, ami viszont külön belpolitikai katonai erőt tételez fel. Az állam most már sajátos befeléható rendező erő, amely ha ideig-óráig elismeri is a közösségi jogszolgáltatást (pl. nemzetségi vagy törzsi bíráskodást), avagy: a helyzet kényszerűségének engedve, magánosoknak bírói jogokat enged át, igényeit tekintve, uralkodik az egész területen s az egész lakosságon. Kezdetben és sokáig igen gyarlón, miután sem az egész terület, sem az egész lakosság még nem jut hatalma alá. Káosz az egész állam s ép ezért — tévesen — nem méltányolják az „ököljog" avagy a „feudális" rendetlenség ama korszakait, holottgbámulatos feladatot old meg, azt, aminek megvalósítása ép akkor a legnehezebb: az alattvalói éthosz, az engedelmesség athmoszférájának megteremtését. A belpolitikai állam kiválókép nevelő állam. Egy felső réteg alárendelődését speciális államerők nélkül — hatalmas hadsereg és bürokrácia hiányában — nehéz létrehozni. Annál feltűnőbb, hogy a loyalítás, az állami éthosz mégis létrejő, amit elsősorban szellemi erők mobilizálásával oldanak meg. Minthogy az előző államtipus emberei egyszerűen a természetes közösségek (törzs, család) műhelyéből kerülnek ki, ős-demokratikus érzéseikkel, egyenlőségi hajlamaikkal a második stádium számára kellemetlenné válnak: már nélkülözhetetlennek tartják az államban a személyes hódolatot. Egy ruling class kiválogatódik, összhangba jut s oly lelki vonásokat vesz fel, amelyek, mint magasabbrendű állami erények, az u. n. ős demokratikus társadalmi szerkezetben nem voltak s nem lehettek meg. A dinasztikus princípium klasszikus kora ez. Mert csakis hosszú, dinasztikusán kitartó nevelő munka végezheti el az állami alárendelés nagy feladatát az elsősorban magához vonzott felső réteg lelki áthatásával. A nevelői feladatból ered az állam s a nevelő Egyház szoros ölelkezése, gondoljunk nálunk Szt. István korára. Mindennemű kérdésben sokkal súlyosabb a személyi erők szellemi-erkölcsi kisugárzása, mint később a szervezettebb államerő korában. Egy ismert amerikai államtani író: Mac Iver, szavaival az állam ekkor „arra szorul rá, hogy mindennemű, rendelkezésére álló pszichikai befolyásra támaszkodjék." „A hatalmat