Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

24 elmúlt liberális korszak gazdag volt ilyen limitativ célelméletekben; az államot minél szerényebb hatáskörben szerették látni, s a ne gouvernez /rop-elvet mindenüvé bevitték. Smith Ádám szerint legyen csak ennyi: peace and a tolerable administration of justice. Ez ama „Nachtwáchterstaat"-ideál, amely valóban csak a nyugalmat, a sokat emlegetett biztonságot teremti meg, mert feladata: a tulajdonképeni alkotó erőknek, t. i. az egyéneknek biztosítani a szabad utat, s a vállalatoknak, az üzemeknek átengedni az alkotás terét. A liberális állameszme tehát az államot nem tekintette sem közvetlenül alkotóerőnek, sem közvetlen célhordozónak vagy kultúrahordozónak, hanem csak összerendező erőnek, harmóniateremtő tényezőnek. Az egész világirodalom egyik legjellemzőbb terméke b. Eötvös József államcél-tana, amely nyiltan kimondja,1" „hogy 1. az egyes sohasem célnak, hanem mindig csak eszköznek tekinti az államot, mely által bizonyos személyes céljait elérni törekszik s annálfogva minden áldozatnak, melyet az állam fenntartása igényel, csak annyiban (!) veti magát alá, amennyiben egyéni céljait csupán az állam által hiszi elérhetni. 2. Hogy senki sem nyúl céljai elérése végett távolabbi eszközökhöz, míg a közelebb fekvőket kielégítőknek találja, s hogy ennélfogva az egyes csak azon célok elérése végett folyamodik az államhoz, melyekről azt hiszi, hogy nem érheti el saját erejével vagy más eszközökkel, melyeket kevesebb áldozattal megszerezhet, pl. kisebb társulatok (!) által." íme, itt egy természetesnek hitt rangsor van: első helyen áll az egyén, másodikon a „kisebb társulás", harmadikon az állam; ,,az állam célját" ily módon „szokta közelebbről keresni a nép többsége"; Eötvös szerint kétségtelen, hogy11 „amely pillanatban meggyőzhetjük az embereket afelől, hogy a biztosságot állam nélkül is el lehet érni, tüstént teljesül Proudhon kívánata, s az állam megszűnt lenni". Röviden: „a cél, mely végett a többség minden áldozatra kész, nem egyéb, mint a biztosság."12 10 A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az államra c. művében. Öszszes munkái XIV., 70. 1. 11 U. ott 95. 1. 12 U. o. 94. 1. Jellemző részlet ez is: „Senki sem fogja vasfogóval azt, amit kezével könnyen megfoghat" (89. 1.). „Korunk irányzatából egyáltalán nem következik, hogy jelenleg az emberek céljaik elérésére inkább használják az államot, mint saját erejüket, vagy más, közelebbi eszközöket; hanem csak az, hogy az államon kívül minden más eszközt elvettek tőlük (sic), ami által célhoz lehet jutni s ezért kénytelenek mindenütt az állam segélyét venni igénybe".