Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

25 Az Eötvös-féle korszak individualizmusa közismert; a régi természetjogi felfogás végső kihangzását látjuk benne, épúgy mini Humbold Vilmos ifjúkori művében, (mely szerint az állam célja ,,die Erhaltung der Sicherheit sowohl gegen auswártige Feinde. als gegen innere Zwistigkeiten). A 19. századi államcél-tanok érthetetlenek a természetjogi kiindulás nélkül: a természetjog igen hatásképes módon oly történeti stádiumokat képzeltetett el, amelyekkel lehetetlenné tette bárminő modernebb elmélet kialakulását, sőt általában a stádiumszempontot diszkreditálta azzal, hogy merőben önkényesen vett fel stádiumokat, melyből igazolta s látszólag kimagyarázta a sui generis állami funkciók keletkezését. Tekintsünk vissza egy pillanatra a természet jogászok gondolkozásmódjára. ők két „állapotot", más szóval stádiumot15 vettek fel: az ősállapotot, mely általános káosz és harc: ez a status naturális. Mivel mindenki önálló egyén, önálló küzdő, szuverén lény és senki nem tartott kevesebbre igényt, mint mindenre (jus ad omnia), szüntelen és mindenkivel folyó harc vad állapotában éltek; a Hobbes-féle bellum omnium contra omnes-ből racionalista módon vágták ki magukat a küzdelembe belefáradt ősegyének: ősi társadalmi, egyben észszerű szerződéssel, amivel az ős-szuverén egyének maguk fölé14 hatalmi szerkezetet: államot konstruáltak. A jellemző ez a pont: az állam ősi-individuális káoszból keletkező mesterségesracionális szerkezet, amely megkezdte az alárendelés s a béketeremtés processzusát; az állam tehát az első összerendező erő, a ,,status civilis" kikényszerítője. A természetjogi elgondolás az államcélok tanának holt vágányra juttatása. Az állam, mint szervező hatalom, modern elméletek szerint másodlagos. Első stádium az ősi patriarchális „közösségeké." Az állam előtti állapot nem a vadul szuverén ősegyének kaotikus harca, — ősegyén különben nem volt soha, — 13 A stádium, „állapot" és korszak különböző fogalmak; a természetjogászoknál összefolynak. 14 Kitűnő államfilozófusunk, Eötvös (34. 1.) elsőrendű kritikát adott erről a természetjogi konstrukcióról: „Amily kevéssé tehetjük föl — úgymond — ésszerűen az emberek többségéről, hogy valaha oly viszonyok előállítását tűzték volna ki célul, mik szerint kormányzókra és kormányzottakra vannak osztva: mind oly kevéssé hihetők, hogy külhatárok állítására törekedtek volna, melyeken maguk se léphessenek át ... szomszédaik szabták meg minden állam határait". Ezzel Eötvös már rámutat az államkeletkezésben a külpolitika primátusára is.