Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

162 jogtudósuk hirdet, mint Weyr Ferenc, aki szerint a Párisban, 1919. szept 10-én kötött kisebbségi szerződésnek az a rendelkezése (1. §.), amely érvénytelennek minősíti mindazokat a belső törvényeket, amelyek a szerződés 2.—8. §-ába ütköznek, „gyakorlatilag hatástalan, elméletileg elhibázott, jogilag pedig lehetetlen" tilalmat tartalmaz, mert ellentétben van a cseh alkotmánytörvényben lefektetett alapelvekkel és ezek gyakorlatával, s ennélfogva az említett nemzetközi kötelezettség legfeljebb csak erkölcsi erővel bir. Ezzel a csehek által képviselt — külsőleg demokratikus köpönyegbe burkolózó — állami abszolutizmussal szemben hivatkozik Késmárki dr. a nemzeti szuverénitás fogalmának és értelmezésének modern képviselőire, elsősorban Fauchille álláspontjára, amely szerint a szuverénitás azt jelenti, hogy az állam saját cselekedeteinek és elhatározásainak korlátlan ura, felelőse s eme szabad cselekvőképességénél fogva olyan szerződéseket is köthet, olyan kötelezettségeket is vállalhat, amelyek egy bizonyos körben cselekedeteinek irányelveit a jövőre nézve is előre meghatározzák, szabályozzák és korlátozzák. Hiszen a nemzetközi jogalkotásnak egyedül ez ad lehetőséget és biztonságot. A cseh állam pedig ezt cselekedte: szerződést kötött — egészen más kérdés, hogy politikai kényszerből —, de állami szuverénítása alapján állva, sőt még az a lehetősége is meg volt, hogy alkotmányos szervei által a kisebbségi szerződést elutasíttassa. Ezt azonban nem tette s ezzel bebizonyította, hogy állami szuverénitásának épségét nem tekinti ellentétben levőnek a szerződésben vállalt kötelezettségekkel. Ha tehát most — utólag és gyakorlatban — ezt a megállapodást csak erkölcsi erejűnek tekintik a csehek, a másik szerződő félnek, a szövetséges hatalmaknak is megvan a szabadságuk, hogy a szerződés egyéb pontjait, így elsősorban a cseh-tót köztársaság végleges elismerését is — amely ugyanabban a szerződésben van megerősítve — csak morális kötelezettségnek tekintsék s bármikor megtagadják jogérvényét. Ezt a veszélyt aggodalmasan érzi a cseh nacionalizmus s ezért — hogy a kisebbségeket, mint társadalmi jelenségeket kiküszöbölje — újabb kibúvót keres Hobza professzor elméletében, amely a kisebbség jogi fogalmát — a mechanikus egyenlőség elve alapján — tagadja. Ha mindenkinek egyenlő joga van, ki akkor a „kisebbség" — kérdi az elmélet —, amivel szemben élesen mutat rá a szerző Bruns elvére, arra, hogy a valódi egyenlőség kisebbségi vonatkozásban csak különbségtevéssel érvényesül maradék nélkül, mert különböző tényállapotoknak különböző jogi következmények felelnek meg. A cseh alkotmánytervezet eredetileg biztosította például a magánosok és felekezetek iskolaállítási jogát, de a mostani szöveg szerint az államnak föltétlen szabadságában áll az oktatásügyet úgy szabályozni, amint jónak látja s „legvégső szükségből" akár valamennyi felekezeti iskolát is megszüntetheti, tehát a katholíkus tót népiskolákat is. Ilyen körülmények között a tót népre nézve ugyanolyan életkérdés a kisebbségi szerződésben „alapvető törvényekül" elfogadott kötelezett-