Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

160 szernek a híve a három tárgyalt szociálpolitikus. Csakhogy a német szellemnek nem a Ford individuális és materiális, hanem Abbe és Ra­thenau organikus és ethikai, illetőleg transzcendentális gondolkozása felel meg inkább. — Egyébként, amint ez alapbeállítottságukból is folyik, míg Fordot a magántulajdon kérdése nem foglalkoztathatja,, addig Abbe, de különösen Rathenau élesen elitélik a munkanélküli jö­vedelmet, melyet az öröklési rend reformjával, illetőleg az örökletes mo­nopóliumok megszüntetésével gondolnának a társadalom, mint organi­kus egész javára fordítani, A munka üzempolitikaí vonatkozásait itt figyelmen kívül hagyva, Thalheim megállapításához csak azt a megjegyzést kívánjuk fűzni, hogy Rathenau jelentőségét erősen túlbecsüli. — Nem szabad elfelednünk, hogy míg Abbe munkássága, ki szociális elveit egész üzemének az általa 1896-ban alapított Carl Zeiss-Stiftung-ra történt átruházása által meg is valósította, nemcsak úttörő, hanem magymértékben önfeláldozó volt és míg Ford szociális elveit üzemeinek tényleges gyakorlatából meríti, addig a kétségkívül nagyobb készültségű Rathenau elvei fényesebb dia­lektikájánál és radikálisabb voltánál fogva legfeljebb ha kérdések kiéle­zésére, forradalmi hangulatok ébresztésére voltak alkalmasak. — Mert Rathenau, jóllehet hatalmas német ipari vállalatok vezetője volt, szociá­lis elvei túlnyomórészével az elmélet terén maradt. Míg egyik munkájá­ban (Vom Aktienwesen) szociális szempontokból a vállalatoknak a ma­gánérdekektől való függetlenítését és autonomizálását követeli, addig a gyakorlatban annak a jellegzetes iránynak képviselője, mely ezt a szo­ciális folyamatot csak annyiban valósítja meg, hogy a vállalatokat a magánérdekektől (értve ezalatt elsősorban a részvényesek és nem a vállalati diktátorok érdekeit) függetlenítve, azokat öncéllá teszik. — És az így, ha formailag még nem is, de lényegileg autonomizált vállalat ,.;autonom" szociális működése azután rendszerint kimerül azokban az intézményekben, melyeket az állam szociálpolitikai tevékenysége, vagy egyéb nyomás reá kényszerít. Hammersberg Miklós. Dr. Szádeczky-Kardoss Tibor: A magyarországi pénz­intézetek fejlődése. Budapest, 1928, Közgazdasági Könyvtár IV. kötet. VII. 212. 1. A magyar gazdaságtörténet egyik elhanyagolt ágával, a magyar­országi pénzintézetek fejlődéstörténetével foglalkozik ez a tanulmány. Röviden vázolja történetüket napjainkig, majd részletesen tárgyal két kérdést: a pénzintézetek statisztikáját és érdekeltségi köreiket. Rész­letes mérleganalisís keretében mutat rá a pénzintézeti tőkekoncentrá­ció, titkos tartalékolás kialakulására és jelen állására. Széles készült­séggel vizsgálja a szerző a pénzintézeti érdekeltségi körök fajtáit, kelet­kezésüket, jelentőségüket. Különösen ez utóbbi problémák új gondolat­irányt és új munkakört jelentenek a magyar gazdasági élet szélesebb megismerésénél, Szádeczky munkája komoly elmélyedéssel megírt szakmunka, gondos adatgyűjtéssel és sikerült adatcsoportosítással. Növeli a tanulmány értékét annak hézagpótló volta is. Ideje volt már

Next

/
Oldalképek
Tartalom