Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

153 „Gróf Tisza István kezdetben theoretikus liberális volt és mindenért rajongott, mit a liberális tan előírt. Akkoriban — mint beszédeim, röpirataim tanúsítják — erős küzdelmet folytattam ellene. Lassacskán azonban megváltoztak nézetei és kevés kivétellel konzervatív álláspontra helyezkedett. Akkor vette kezdetét üldöztetése. Csak a zsidóságban nem tudta vagy nem akarta látni a veszedelmes ellenfelet... A 90-es években gróf Tisza István intranzigens liberális volt és a legtöbb kérdésben ellentétben állt velem. Fokozatosan egyre közeledett hozzám ügy, hogy mikor miniszterelnökké lett, egyik leglelkesebb hívévé váltam és mikor kiütött az 1914. évi világháború, egyre ismételtem, hogy csak ő képes a küzdelemből forradalommentesen kivezetni, hogy minden hazáját komolyan szerető férfiünak köréje kell csoportosulnia. Ugyanis ő lett az egyedüli minden parlamenti tulajdonnal felruházott konzervatív politikusunk. A fedezetlen határidőüzleti és zsidó kérdésben azonban nem tudott sohasem velem egyetérteni." Jellemzi az akkori viszonyokat a következő eset: 1891-ben Zelenski elnöklete alatt Arad—Csanádi Öntöző Csatorna Társulat alakult, mely Arad és Csanád megyének mintegy 100.000 holdnyi részét kívánta a Marosból vett öntöző-csatornával ellátni. A terv, mely közgazdaságilag praktikus és hasznos volt, elbukott azon az egyszerű tényen, hogy a társulat elnöke — ellenzéki képviselő. Parlamenti tevékenysége az első időkben a drága vasútépítések elleni küzdelemben merül ki. „Államadósságaink tetemes részét azon szédelgésnek köszönhetjük, mely a nagy vasutak építése alkalmából lábrakapott, aztán egyre nagyobb mérveket öltött és végre legmagasabb pontját érte el akkor, mikor a hírhedtté vált keleti vasútnak építésébe fogtak. Ha megengedjük, hogy ezen szédelgés a helyiérdekű vasútak építése alkalmával szintén lábrakapjon, akkor községeinket is oly pénzzavarokba fogjuk sodorni, mint aminőkbe bonyolódott az állam annak következtében, hogy felügyeleti jogát kellőleg nem gyakorolta, amikor nagyvasútak építtettek." (39. 1.) Kimutatta, hogy a kormány az engedélyokirat kiadásakor oly magas összegeket koncessziónál, melyek a reális építkezési árat jelentékenyen meghaladják s így a vállalkozást aránytalanul nagy nyereséghez juttatják. Később 1908-ban hosszabb vitája van a főrendiházban Szterényi Józseffel, az akkori kereskedelemügyi államtitkárral az arad—nagykikindai h. é. vasút engedélyezése körül. Az arad—csanádi vasút hajlandó lett volna kilométerenként 54.000 kor.-ért megépíteni, de az akkori kereskedelmi kormány km-ként 74.000 kor.-ért adta ki az építési koncessziót Pallós és Pollák cégnek. Másik ága közéleti munkásságának a tőzsdei fedezetlen határidőüzleti játék elleni küzdelem volt. Mint írja, ezzel az akciójával hívta ki maga ellen a zsidóság ellenszenvét. „Mindenféle busásan jövedelmező elnöki, igazgató-tagsági állást kínáltak nekem, de mindig azt válaszoltam, hogy csak olyan vállalatnál fogadok el igazgatóságot vagy elnökséget, melyeket én alapítottam, ott pedig zsidót nem tűrök. Zsidók nélkül