Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

KÖNYVISMERTETÉSEK. Theodor Geiger: Die Masse und ihre Aktion. Ein Beitrag zur Soziologie der Revolution, 1926 (Enke-Stuttgart), VIII. 193.* I. Geiger könyvét általánosságban a következőkép jellemezhetnők: élesen meghatározott fogalmak, melyeknek segítségével a szerző a szokásos értelemben vett tömeglélektant destruálja, holott ezt azon helyes szempontok alkalmazásával, melyeknek éles fogalmazásait köszöni, most már tisztább és jobban formált anyagból újjá építhette volna. Geiger Le Bon elméletének bírálatán kezdi és folytatja. Helyesen teszi. Ezt az elméletet csakugyan ki kell emelni a feuilletonizmus virágágyaiból s meg kell tisztítani a benne-körötte burjánzó bizonytalanságoktól, határozatlanságoktól. A francia geniális intuícióval látott valamit, valamit az igazságból; de inkább szépművészeti kapcsolatokra csábító, mintsem tudományos megállapításokra alkalmas formában fejezte ki az igazságot. Különösen a tömeg-szó világos, egyértelmű meghatározását van jogunk követelni. Hogy megszűnjék a kényszerű szokás: a szóhasználat bizonytalanságával kezdeni minden fejtegetést, amely a tömegre vonatkozik; hogy ne legyünk kénytelenek „szűkebb" és „tágabb értelemben vett", „együttlévő" és „szétszórt", „aktiv" és „latens" tömegről beszélni, ha azt kívánjuk, hogy valamiképen megértsenek. Tehát a tömeg-szó legyen egyértelmű! De ebből nem következik — mint a szerző hiszi —, hogy már most a társas csoportok összességéből kell valamely csoportot kiemelni, s ezt — azaz egy határozott típusú társas csoportot — a többivel szemben „tömeg"-nek elnevezni; mintahogy pl. ő kizárólag a proletariátust tekinti a tömeg emberanyagának. Az ilyen válogatás szükségkép önkényes lesz és egyéb bajoktól eltekintve, melyekre még rátérünk, ok nélkül szűkíti meg a keresett fogalmat. Nem látom semmi akadályát annak, hogy miért ne tartsuk fenn a tömeg-szót a legkülönbözőbb típusú társas csoportok megjelölésére, föltéve, hogy olyan megjelenési formák közt szemléljük és vizsgáljuk ama bizonyos csoportokat, melyek közt csakugyan közös vonásokat tüntetnek fel. A francia iskola nagy érdeme, hogy az embersokaságot — strukturális összetételén felül — az együttlét lélektanával nézte és magya* Th. Geiger tömeglélektani elméletét tárgyaló munkájáról két szerzőnk kritikai ismertetését közöljük. A szerkesztő.