Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

131 KA NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ. A szociológia nem fordított eddig elég figyelmet arra, hogy a nép és nemzet fogalmát kellőkép tisztázza. Ezt a hiányosságot a jogi és politikai tudományok igyekeztek pótolni. Sajnos azonban nem mindég teljes sikerrel. Emlékezzünk vissza, a mult századbeli Magyarországot kételyek nélkül nemzeti államnak könyvelték el, pedig, ha a tótok, erdélyi oláhok stb. akkor még nem is teljesedtek a nemzeti tökély fokára, Szent-István birodalmában a magyaron kívül legalább még egy nemzet élt, a horvát. Még súlyosabbá vált a helyzet, midőn e két rokon fogalom mellé egy újabb harmadik, a faj lépett. A zűrzavar betetőződött azután azzal, hogy ez utóbbit jóformán tiltakozás nélkül sajátíthatta ki az antropológia, tehette természettudományos fogalommá, de egyúttal e művelete által előidézett ür betöltésére a nép kifejezését is — bár erőszakoltan — kölcsönvehette. Amint tudjuk, a fajkérdés területén a kollektivumot (például a magyarságot) nevezik ők népnek, míg a fajokból mesterséges, lélektelen embertani sablonok lesznek. Nem állítjuk, hogy száz százalékig helytelen, ha a nép fogalmát így használják, mégis kifogásolnunk kell, mert nem találja fején a szöget, nem a dolog lényegét jelöli meg. A kifogásolásra pedig ennek a kifejezésnek ősértelme, közhasználata ad felhatalmazást. Ép ezért, úgy véljük, nem lesz terméketlen feladat megvizsgálni azt a tudatot, gondolatképet, képzetet, amit a nép fogalom takar. Állítsunk ennek illusztrálására néhány példát szemünk elé. Ha egy kis erdélyi városban, hol több nemzetiség él együtt, vásár napján ablakunkból kitekintünk és magyart, németet, románt, cigányt látunk ott nemzeti viseletben hemzsegni, a tömegben pedig megismerjük ezen felül még az örményt és a zsidót is, fel fogunk kiáltani: „micsoda tarka-barka nép ez!" A nép tehát nemzetíleg nem mindég homogén. Vagy utazzunk el a magyar Alföldre és elegyedjünk szóba egy ottani zselléremberrel, érdeklődjünk nála a közállapotok iránt. Válasza az lehet, hogy bizony nem törődnek a nép bajával. Nyilvánvalólag ebbe a nép-fogalomba a föld egyszerű fia nem foglalja bele sem a grófokat, sem a nadrágos embereket. És így tovább. A munkások lapját „Nép"szavának nevezik, a demokratikus köztársaságot népköztársaságnak, anélkül, hogy ezt a megjelölési módot helytelenítenők. Tehát vertikális társadalmi elkülönítésre szokták használni. A nép így a társadalom alsó és széles tagozatát jelenti. Ép ezért nem tartoznak Munkácsy nagyszerű alkotásai a népművészet körébe és a díszmagyart sem szoktuk népviseletnek nevezni. Mégis beszélhetünk magyar népről, — teljes tudományossággal teszi ezt a közjog is, midőn az állam alkotóelemei közt felsorolja és ezzel a benne felhalmozott embertömegeket jelöli meg, — de ennek előfeltevése az az egyszerűsítő fikció, mely, hogy a szociális * Pótlásul Mi a faj címen a Társadalomtudomány előző számában megjelent tanulmányomhoz. 9*