Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 6-8. szám - Ereky István: A tárgyi és alanyi jogok dualizmusa. Az alanyi közjogok rendszere. (Társadalomtudományi Füzetek 4-6. sz.) A Magyar Társadalomtudományi Társulat kiadása, 1928, 123 lap. [könyvismertetés]

454 Két levél a Bozóky Ferenc könyvének bírálata tárgyában. I. Válasz Áfra Nagy Jánosnak, A statisztika módszertana című munkámról a Társadalomtudomány VIII. évf. 3—5. számának 276—279. lapjain megjelent bírálatára. Mindenekelőtt általánosságban állapítom meg, hogy valóban különös, hogy bíráló úr, akinek a tudományos szakirodalomban való munkássága előttem ismeretlen, ilyen hangon nyilatkozzék egy könyvről amely becsületes, komoly munka eredménye és amely tárgyilagosan itélő tudományos körökben — a kiadó által korlátozott terjedelemből szükségkép keletkező fogyatékossága dacára — megértéssel és méltánylással találkozott. A kritika hangja szempontjából vesse csak egybe bíráló úr bírálatát Varga Istvánnak a Közgazdasági Szemle f. é. áprilismájus havi füzetében munkámról megjelent terjedelmes, higgadt bírálatával. Áfra Nagy János úr bírálata a Társadalomtudománynak „Könyvismertetések" c. rovatában jelenvén meg, az olvasó joggal munkám tárgyilagos ismertetését és bírálatát várhatná. Ehelyett azonban bíráló úr csupán azt iparkodik „ad oculos" demonstrálni, hogy munkám egyszerűen nem egyéb, mint Zizek frankfurti egyetemi tanár 1923-ban II. kiadásban megjelent Grundriss der Statistik c. művének „kivonatolása", illetve „rossz fordítása". De lássuk egyenkint a bíráló úr állításait! A bíráló úr azzal kezdi kritikáját, hogy indokolatlannak találja egy úji egyetemi tankönyvnek szánt statisztikai módszertani kézikönyv kiadását, mert véleménye szerint Buday Lászlónak 1923-ban megjelent műve, A statisztika elmélete és története, a szükségletet ebben az irányban teljesen kielégíti. Nos, a bíráló úrnak már ez a kiindulási pontja is egészen téves! Mert azt, hogy mire van szüksége az egyetemi hallgatóságnak, a katedrán aktive működő professzor tudhatja a legjobban megítélni. Különben említett bírálóm szerint is könyvem „komoly szükségletet hivatott kielégíteni." Szerény munkám megírásával egyáltalában nem volt az a célom, hogy a Buday-íé\e kitűnő, a hallgatóság által használtatott tankönyvet az enyémmel pótoljam, hanem, hogy azt kiegészítsem, főleg a statisztika analitikai részének (arányszámok, középértékek, szorzás, stb.) bővebb ismertetésével. Hogy én egészen más anyagra helyeztem a súlyt, arról a két könyv tartalommutatójának egybevetése is meggyőzhette volna a bíráló urat. Láthatta volna, hogy Buday László munkájának 1/3-nyi terjedelmében a statisztikai hálózat szervezetét és fejlődéstörténetét behatóan tárgyalván, ezt az anyagot úgyszólván teljesen mellőztem. Ezeknek a részeknek hiánya miatt munkám ellen emelt vád tehát aligha helytálló. A statisztika fejlődéstörténetét nagy vonásokban egy régebbi