Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

43 hetősége. E lehetőségeket élettel megtölteni, a maga tiszta céljaira kihasználni lett volna a magyar demokrácia feladata. De mindez nem történt meg. A parlamentárizmus immár harminc éve beteg. Az önkormányzatok pedig nem funkcionálnak. A magyar államszerkezetnek két demokratikus intézménye sorvad. A betegség oka pedig összefügg a magyar demokrácia válságával. Ha mint fentebb kimutattuk, az a demokratikus „haladás" jelszavával megindult politikai és társadalmi mozgalom nem fenekük bele részint a faji exkluzivitás, részint egy forradalmi ideológia mocsarába; hanem a magyar társadalomnak felnövekvő rétegei a községi és törvényhatósági önkormányzat előkészítő iskoláján át, képesek lettek volna magukat a parlamentáris kormányzatra felküzdeni s a magyar élet problémáit nem közjogi doctrinák világításában, hanem a való élet követelményei gyanánt felvetni, akkor nem lenne baj ma a parlamentárizmus és az önkormányzat körül. A doktriner liberalizmus az intézmények jelentőségét túlbecsüli, mert mindent — a viszonyok megváltoztatását is — az intézményektől várja. Pedig ha az intézmény mögött nem állanak virulens erők, nem állanak erős telítettségű energiák, hiába az intézmény, az élet reális valóságába döntően befolyó faktor sohasem lesz. Ez lényegében tehát az institúciók és kormányzati módszerek mechanikus és organikus jelenségének dístinctiója, vezet el a magyar demokrácia válságának negyedik okához. A magyar politikai életben eddig demokrácia jelszavával jelentkezett rétegek nem mentek keresztül a községi és törvényhatósági önkormányzat előkészítő iskoláján, egész politikai működésük egy túlságosan heves, de nem a magyar élet talajából szervesen kinövő vagy azt javítani kívánó agitációban. hanem bizonyos politikai intézmények (pl. választói jog) követelésében merültek ki. Elvesztvén a reális kapcsolatot a magyarság természetes és megoldandó problémáival, a nemzettől ösztönös idegenkedéssel fogadott politikai programmot vallottak. A nemzet sem a vezetők személye, sem a hirdetett célok tekintetében semmiféle közösségben nem állván e demokráciával, programmjára természetesen nem is reagálhatott. Ez a megfigyelés az u. n. demokráciának 1905—1918-as időszakára vonatkozik. Az okok ötödik kategóriája: a szociáldemokráciából származik. A magyar munkásmozgalom határozottan erős és intenzív, sőt cél-