Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

41 párt megalakulása ezt a szoros összefüggést bizonyos mértékig megbontották. Már mondottuk, hogy a demokrácia azért nem fejlődhetett ki Magyarországon, mert az utolsó 50 év — a kiegyezés korának — uralkodó politikai életelve a liberalizmus azt maradék nélkül magába szívta. Jóllehet kettő között lényeges különbségek vannak. Ez a különbség vezet a magyar demokrácia válságának második okához. Mig a liberalizmus világnézet, mely szervesen fejlődött ki a francia forradalmi hagyományokból, addig a demokrácia lényegében és tartalmában nem világnézeti, hanem állam- és társadalomszervezeti (strukturális) kérdés. A közkeletű felfogás tulaj donképen demokrácia alatt az államvezetésben a jellem, a tehetség és tudás érvényesülését kívánja. Az államvezetésben csak az lehet a demokrácia feltétele, hogy a vezetők szelekciója demokratikus alapon történjék; mert az államvezetés abszolút erkölcsi és értelmi erőket kíván meg. De ebben nem merülhet ki a demokrácia lényege. Hiszen a felvilágosult abszolutizmusok és a diktatúrák is csak akkor erősek, ha vezetőik tehetségéhez és jelleméhez kétség nem fér. A demokráciának egy másik fogalmazása, főleg az amerikai demokráciára, de bizonyos fokig a franciára is gondolok, a népszuverenitás elvében látja a demokrácia lényegét. Ma, amikor a demokrácia elterjedt a világon, inkább a népszuverénitási demokráciák korát éljük s a demokráciának ez a fogalmazása lett az írott alkotmányok alapvető elvévé, a demokratikus törekvések lényegét is ez adja meg. Amikor a magyar demokráciáról beszélünk, azt hiszem, nem lehet kétséges, hogy magyar demokrácia alatt népszuverénitási demokráciát soha se érthetünk. Mert a nemzet ezeréves alkotmánya szerint nálunk szuverén a nemzet s nem a nép, a nemzetszuverénitás pedig már ezer éve formális jog. Hosszú alkotmányos küzdelmek folytak a nemzetszuverénitás fogalmi körének tisztázásáért, ezen jogok megtarthatásáért s ezen küzdelmek soha se voltak med-dők, hanem ha külső erőszak le is vert, de a nemzet saját szuverénitásának jogi kifejezéséhez mindenkor ragaszkodott. Itt kapcsolódik az első ok a második okkal s fogalmazható meg a következő tétel: amikor a liberalizmusba olvadt demokráciát, főleg a liberalizmus által teremtett gazdasági viszonyokból kinőtt új politikai réteg, el akarja választani a liberalizmustól, nem azért,