Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 3-5. szám

110 és közakaratot hordozó harmonikus szellemű polgárságot kifejleszteni még sem tudta. A polgárságnak nem akadt vezére s míg a nemesi kulturközösség biztosította volt a magyar és a nemmagyarajkú nemesi osztály békés együttműködését, a polgári kulturközösség hiánya és ki nem alakulása miatt a XIX. század második felétől a nemzetiségek és a magyarság közt mind szélesebb szakadék támad. A polgári osztály kifejlődését megakasztotta a gazdasági élet új rendje s főleg a zsidóság szerepe. 1848-ig az ország antiszemita volt. A városok nagy része nem tűrte a zsidót s a falvakra is a földesúr kényszerítette rá mint regále-bérlőket. Még 1848-ban is általánosan érezte a polgárság, hogy a más erkölcsű zsidósággal nem bírja a versenyt. Ez be is következett s ezzel a magyar társadalom atomizálódása is. Az előbb organikus társadalom zörgő mechanizmusként vergődik: az életközösségek régi formáit elsorvasztja, felbontja a pénz uralma. Tisza István kísérlete: a nemesi elem életrekeltése, csak kudarccal végződhetett, mint egykor a Széchenyié. Sz. Gy. AMERICAN JOURNAL OF SOCIOLOGY. — July. 1927. Charles A. Ellwood: Prímitive Concepts and the Origin oí Cultural Patterns. (Kezdetleges fogalmak és a kultúrjellemvonások eredete.) 1—13. old. A kultúra jellegzetes eszmék, illetve kultúrjellemvonásoik összessége. Ezek eredetének felderítéséhez szükség van a lélektani és történeti módszer összekapcsolására. A primitív ember értelme hasonlít a gyermekéhez, amennyiben kísérletezés és hagyomány előtti értelemnek lehet nevezni. A tudomány az igazolt ismeret felhalmozódása. Mivel a primitív elme nem kritikus, hanem hiszékeny, azért azt tudományelőttinek és egyben logikaelőttinek is kell nevezni. Ezt azonban nem szabad abban az értelemben venni, mintha a primitív embernek nem lenne meg a képessége tapasztalatok szerzésére. T o d d a primitív értelem három jellemvonását abban jelölte meg, hogy mindent lehetségesnek tart, mindent változékonynak lát és minden jelenség között közvetlen összefüggést képzel el. Az ember alapvető tevékenysége a táplálkozásra, szaporodásra és önvédelemre terjed ki. Ezek természetes ösztönzői, veleszületett általános jellemvonásai, ösztönszerű törekvései s mint ilyenek, a kulturijellemvonások kifejlődésének első alapjai. A másodikat a fizikai környezet, a harmádikat az emberi lét előtti időbe is visszanyúló csoportélet szolgáltatja. Dewey a primitív foglalkozásoknak döntő befolyást tulajdonít a kultúrjellemvonásoik kifejlődése tekintetében. Ha ilyen messzire nem is megyünk, mégis nagy hasznát vehetjük ennek az álláspontnak. A primitív ember vadász volt s a vadászjelleg maradandó nyomot hagyott a kultúrjellemvonások kifejlődésében. A férfiak első társulási formája a vadászat volt s ennek átalakulása a mezőgazdasági korszakban a háború, ami nem más, mint embervadászat. Sőt a vagyonért folyó üzleti verseny sem más, mint a vadászat egy új formája Dewey szerint. Emellé a vadászjelleg mellé ellenben oda kell helyeznünk mint egyenrangú