Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 3-5. szám

111 másik társulási formát, a nőket először társító gyermekgondozást, amely mint gyermekgondozási jelleg a kultúrjellemvonások kifejlődésének másik alapvető tényezője. Ha ezt a két tényezőt továbbfejlődésében vizsgáljuk, azt mondhatjuk, hogy a vadászjelleg (hunting pattern) kizsákmányoló, önző, anyagias, a gyermekgondozó jelleg (child-care pattern) ellenben nem kizsákmányoló, hanem önzetlen, szellemi és kooperativ. Az ember kultúrájának ez alapvető általános jellemvonásai az életműködés lényeges elemein nyugszanak, egyetemes kultúrjellemvonásokról azonban nem beszélhetünk. Wissler próbált ilyeneket felsorolni, mint: 1. a beszéd és írás, 2. anyagi, gazdasági cselekmények, 3. művészet, 4. mithosz és tudomány, 5. vallás, 6. család és társadalmi rend, 7. tulajdon, 8. kormányzat, 9. háború. A felsorolás önkényességét legjobban mutatja az utolsó, a háború, melynek szükségességében hinni nem lehet. Az ember nemcsak eszközkészítő, hanem értéktermelő is. A kultúra az a folyamat, amelyben nemcsak anyagi környezetét ihatja és alakítja át az ember szellemi eleme, hanem az embert magát is. Edward Cary Hayes: Where Comte and Spencer Wholly Wrong? (Egyáltalán nem volt Comte-nak és Spencernek igaza?) 14—27. old. A társas jelenségeket létrehozó tényezők sorában élettaniak is vannak, amelyek vizsgálata nem a szociológiára, hanem a biológiára tartozik. Amikor a biológia ez élettani tényezők segítségével a társas jelenségeknek teljes magyarázatát akarta megadni, joggal kifogásolt egyoldalúságba esett. De ugyanez az egyoldalúság állítható azokról a szociológusokról, akik az élettani tényezőket teljesen figyelmen kívül akarják hagyni. Jellemzésül érdemes Watson szavaira hivatkozni, aki a gyakorlással szerezhető képességek hatásait kutatva rámutat az emberek öröklött egyéni különböződésére. Még szorosabb kapcsolat mint a biológiához fűzi a szociológiát a pszichológiához, mely mint szociálpszichológia azon az úton van, hogy a szociológia egész területére kiterjeszkedjék. Ha a pszichológia ebben az irányban fejlődik tovább, a geográfia mint anthropogeográfía, a történelem mint (kultúrtörténet, a közgazdaságtan mint szociálpolitika, a politika mint népmozgalmak kutatója a társas jelenségek egyre több körét vonja magába, marad-e még valami a szociológia számára? Simmel tana a viszonyformákról nem kielégítő egy tudomány anyagául. De ezenkívül is megmarad a népesedéstan, az osztályok kérdése, a községi szervezet, a család mint társadalmi intézmény és főkép az összes társadalmi tényezőik együttes vizsgálata, a társadalomnak mint egésznek szemlélete. Ebiben az utóbbi értelemben a szociológiát szociálfilozófiának lehet tekinteni. A szociológiai specializálódásnak is megvan a maga létjogosultsága, de nem szabad abban a hiszemben lennie, hogy csak ez a speciális terület a szociológia. Igazat kell tehát Comte nak és Spencer nek adni