Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - TERMÉSZET ÉS TÁRSADALOM

33 lyeknck természettudományi jellege kétségtelen és nem vitatott, valóban rendelkeznek egy bizonyos módszer fölött, amelyet beváltnak kell tekinteni, mert eredményei igazolták. Akik most már azt kívánják, hogy minden tudomány ezt a bevált módszert kövesse, nem járnak egészen helytelen nyomon. Legalább is hibás volna, ha ezt a kívánalmat már eleve elutasítanók. Azért nem tudunk minden igazságot elvitatni John Stuart Műitől, amikor Logikájának VI. könyvében, először választva el a szellemi tudományok logikáját a természettudományokétól, azt mondja, hogy arról a módszerről, amelyet a természettudományok sikeresen követtek, fel kell tételezni, hogy az a szellemi tudományokban is beválik. Mindenesetre ép olyan helytelen volna azt mondani, hogy a természettudományok követte módszer egyáltalán nem alkalmazható a szellemi tudományokban, mint azt, hogy a szellemi tudományokban csakis ezt a módszert lehet és szabad követni. Az igazság középütt van a két szélsőség között és mi azt hisszük, hogy ezt az igazságot ép az a Kari Menger fejezte ki, akiről pedig egyesek, de mindenesetre Menger kellő ismerete híján, azt az álláspontot kockáztatták meg, hogy ő a módszertani naturalizmus képviselője. A modern közgazdaságtannak ez a klasszikus alakja korszakalkotó munkájának bevezetésében így nyilatkozik a módszer kérdéséről:9 ,,Ez a kutatásnak az a módszere, amely a természettudományokban érvényhez jutva oly nagy eredményekhez vezetett és ezért félreérthető módon természettudományinak neveztetik, holott közös eszköze az összes tapasztalati tudományoknak és helyesebben empirikusnak volna nevezendő. De ez a megkülönböztetés azért fontos, mert a módszer azon ismeretkör természetétől, amelyen alkalmazáshoz jut, nyeri különös jellegét és ennélfogva természettudományi irányról a mi tudományunkban nem lehet szó. Az eddigi kísérletek, a természettudományi kutatási módszer sajátságainak kritika nélkül a közgazdaságtanra való átvitele irányában, valóban csak a legsúlyosabb módszertani balfogásokhoz és a közgazdaság meg a természet jelenségei közt mutatkozó külsőséges analógiákkal való üres játékhoz vezetett." És ha azt látjuk, hogy a szociológia legmodernebb képviselői is erre az álláspontra helyezkednek és ayt 9 Grundsátze der Volkswirtschaftslehre, 1871. Mi az idézetet a poszthumus 2. kiadásából (1923) vesszük. Társadalomtudomány