Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - TERMÉSZET ÉS TÁRSADALOM

32 Nem lehet csodálni, ha ezek után némely természettudós úgy kezeli a tudomány fogalmát, mint amely a természettudományokra ipso facto ráillik, ellenben más „tudomány" csak abban a mértékben tarthat rá igényt, amily mértékben természettudománnyá válik. Egy természettudósunk mondotta a közgazdaságtanról, hogy annak szép fejlődése után remélni lehet, hogy rövidesen természettudománnyá válhatik! E felfogás enyhébb formája tehát megengedi, hogy a „morális" tudományok is tudományok, de kevésbbé előrehaladottak és csak ezért nem természettudományok. A „természet" ebben a szóösszetételben tehát az exaktságot akarja kifejezni, ami azért csak a természettudományok sajátsága, mert fogalmai nem többértelmű szavakkal vannak meghatározva, hanem mérésen alapulnak és a mathematika nyelvén vannak kifejezve.8 Csak az a baj, hogy azok, akik erre az álláspontra helyezkednek, egy nagy nehézségeken teszik könnyedén túl magukat. A legexaktabb tudomány ugyanis a mathematika, de a mathematika nem természettudomány. Ha ugyanis csak valami komolyságot is akarunk tulajdonítani a szavainknak, akkor igazán nem mondhatjuk azt, hogy például egy köbgyök, vagy egy logarithmus a természetnek része s abban úgy megtalálható, akár egy kolibrimadár vagy egy kémiai elem. A mathematika ugyanúgy segédeszköze az emberi gondolkodásnak, mint azok a többértelmü szavak, úgyanúgy emberi találmány az egyik, mint a másik, akármennyire legyen is tökéletesebb az előbbi az utóbbinál. Ha pedig a mathematika, a legexaktabb tudomány, nem természettudomány, akkor a természettudományok különös exaktságának nimbuszából nem sok marad. Csupán azzal pedig, hogy valamely tudomány a mathematikát, amely nem természettudomány, veszi segédeszközül, ez a mathematikát felhasználó tudomány még nem válik természettudománnyá. Ezzel már tulajdonképpen a módszer kérdésére tértünk át. Vannak, akik a természettudományok, tehát az „exaktság" kritériumát abban találják, hogy a tudományok azt a módszert követik eljárásukban, amelyet természettudományinak szoktak nevezni. Láttuk már bevezető sorainkban Ostwaldnál is, hogy a módszerkérdést tekinti a centrális problémának. Azok a tudományok, ameJellemző erre Le Dantec: ,,Science et Conscience", 1908, 254—257 old.