Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám

6 kájának jár; más cím a szerzésre a jog színe előtt nincs. Ha másként szerzünk, akkor nostra lucra sunt aliorum detrimenta."1' Ezzel szemben a valóság az, hogy a dolgozó ember a mai társadalomban nem kapja meg igazságos bérét. Ez a bűne a kapitalizmusnak. A kapitalizmusban azonban Prohászka csak a pénzgazdálkodást ítéli el, azt a gazdasági elvet, hogy a pénz produktív. ,,A vagyonkülönbségeknek, a tudás, a műveltség s a moralitás terén való nagy egyenlőtlenségeknek — mondja — oka nem a magánbirtok, hanem a kamat, az a produktív erő, melyet a pénztőkének tulajdonítanak ... A tőkekamat helyébe, mely eszköze a munkátlan meggazdagodásnak másnak keresetéből, olyan jogi és gazdasági rendet kell állítani, amelyben a meggazdagodás kizárólag a munka arányában történhetik. Manapság elég, ha az ember oly apától származik, aki sohasem dolgozott, hogy maga sem dolgozzék soha; épp oly bizonyos, hogy ti is élethossziglan húzzátok majd a munka jármát, ha apátok is azt húzta."13 A pénz csak mint a termelés tényezője gyümölcsözik, ma azonban a kölcsön adott pénz a termeléstől függetlenül szerepel. Csak pénz és nem átalakult reális tárgy. A kánonjog és a középkor dicsősége, hogy ezt a felfogást hosszú időn keresztül nem engedte érvényre jutni. A középkorban a pénzr reális tárgy volt, következéskép a munka szabad és a munka gyümölcse a munkásé. A munka igazságos jutalmát csak a munka megszervezésével és az állam közbenyúlásával lehet biztosítani. A munkásoknak is szervezkedniök kell s az igazi kulturprogramm, amelynek jegyében a szervezkedésnek történnie kell, a keresztényszociálizmus.14 A keresztényszociálista mozgalom érdekében Prohászka mindent elkövetett, ami tőle telt, de éppen azokban a körökben nem kapott támogatást, amelyeknek élethivatásuk a krisztianizmus érvényesítése lenne. Mint püspököt, őt is megkötötték a magyar társadalmi adottságok. Pedig Prohászka az összeomlás küszöbén országgá kiáltotta: Tömegmozgalomról a keresztényszociálizmus alapján nem lesz szó mindaddig, mig a nagy munkástömegeknek — értem itt a kézimunkásokat épp úgy, mint a szellemi munkásokat — gazdasági érdekeit föl nem karoljuk azzal a radikalizmussal, amellyel azokat a szociáldemokrácia karolta fel. Egy lobogó, tüzes vágy ég az embe12 Produktiv-e a pénz? Budapest, 1898. 52. 1. 13 U. o. 57. 1. 11 Az elnevezés nem helyes, de átment a köztudatba.